Közönséges mogyoró (Corylus avellana L.)

///Közönséges mogyoró (Corylus avellana L.)

LEÍRÁS

Haselstrauch, Haselnuß/Common Hasel

Nyírfafélék családja (Betulaceae)

A mogyoró 5-6 m magasra növő, több függőleges hajtást fejlesztő cserje. Fő hajtásai csak felső részükön ágaznak el, a kéreg fénylő, barnás. Levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, csúcsuk kihegyesedik, a levél válla szíves. A levéllemez széle kétszeresen fűrészelt, a levél nyele rövid, színe mélyzöld. A sárga porzós barkák 2-3-asával állnak, megnyúlva 5-6 cm hosszúak, sárgásbarnák. A termős virágzatok a hajtásokon ülnek, virágzáskor csak piros bibéjük látszik ki a rügyekből. A mogyoró az egyik legkorábban virágzó növényünk, barkáiból gyakran már február végén kiszóródik a virágpor. Termését mindenki ismeri, éretten világosbarna, tojásdad, rojtos szélű, harang alakú kupaccsal fedettek.
Városi parkokban, utak mentén gyakori a kisebb fává növő törökmogyoró (Coryllus colurna L.). Porzós barkái kezdetben vörösesek, a makk kupacsa hosszú, mélyen hasogatott.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A mogyoró a legészakibb vidékek kivételével egész Európában, valamint Kis-Ázsiában és a Kaukázusban megtalálható, többnyire erdőhöz kötött cserje. Magyarországon erdők szélén, ösvények mentén, vízpartokon a középhegységekben és a Dunántúlon mindenütt megtalálható.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Augusztus 5-től szeptember 1-ig tart a kelta fanaptárban a mogyoró hónapja (Coll), emellett a hét napjai közül a szerdát, Merkúr napját is a mogyorónak szentelték. A hajlékony mogyoróvessző vízerek, föld alatti vizek és pozitív, illetve negatív energiaáramok megtalálásának máig használatos eszköze. A régi recept szerint a valódi varázsvesszőt hároméves, villás ágból kell készíteni, amit tűzkővel vág ki az ember. A néphit szerint a mogyoró nemcsak az energiaáramlások jelzésére, de irányítására, vezetésére is alkalmas: a ház elé ültetett mogyoróbokor, villámhárítóként működve, elvezeti a káros földsugárzást.

Dioszkoridész szerint „a mogyoró … káros a gyomorra, de ha apróra törik és mézborral isszák, gyógyítja a régen tartó köhögést, megpörkölve és kevés borssal megiva elűzi a fejből folyó nedvességeket. Az elégetett mogyoró hamuja zsírral vagy medvehájjal keverve kitölti a kopasz foltokat a fejen. Egyesek azt mondják, hogy a mogyoró kérge égetve, majd apróra törve, olajjal keverve és a gyerekek fejének elülső részére kenve megfeketíti a gyerekek sárga szemöldökét és a hajat is.”

Plinius leírása alapján „A mogyoró fejfájást és szélszorulást okoz és jobban hízlal, mint gondolnánk. Pörkölve gyógyítja a hurutot, apróra törve és mézsörbe téve gyógyítja a krónikus köhögést, van aki kis borssal is megfűszerezi, míg mások mazsolaborba rakják.”

Hildegard von Bingen szerint a mogyoró nincs nagy hasznára a gyógyító tudománynak, néhány receptet azonban mégis leír. A napon szárított és porrá tört bimbókat a kelések ellenszerének tartja és ugyancsak a bimbókat használja a férfiúi (!) meddőség orvoslására: ezeket harmadannyi varjúhájjal és a varjúháj negyedényi szulákkal kell összekeverni és hozzáadni valamennyi borsot. Ezt a keveréket kell beletenni abba a vízbe, amelyben egy fiatal, ivarérett bak máját és valamennyi frissen vágott sertéshúst főznek. Miután ez megfőtt, távolítsa el a beteg a füveket, egye meg a húst és a májat, de úgy, hogy a hozzá fogyasztott kenyeret is mártogassa a főzőlébe. Ha a beteg ezt gyakran eszi és az Úr is úgy látja jónak, gyermeket fog nemzeni.

Copyright by netherbarium.hu

Hieronymus Bock a következőt írja a mogyoróról: „A mogyoró nem egészséges a gyomornak és a kisebb beleknek, különösen, ha még nem teljesen érett…, ez jól megfigyelhető augusztusban, amikor a fiatal cselédek mogyorót esznek és gyakran vörös vérhasba esnek. Simeon Sethi azt mondja, hogy meleg és száraz természetű. A zöld és friss mogyorók túlzott vizes nedvességet hordoznak magukban, ezért felpuffasztók… A mogyoró hideg, száraz és összehúzó. Ugyanilyen a külső zöld bőre is. Egyes apotékákban mogyoróolajat tartanak, amit Manardus végtagi fájdalmakra ajánl. Mások a kígyók mérge és marása ellen becsülik nagyra… A héjak megszárítva, porrá törve és savanyú borral megiva megállítják a hasmenést és az asszonyok természetellenes fehér folyását. … Hasmenésre és vörös vérhasra emulziót vagy tejet kell készíteni széttört mogyoróból és útifű, vérfű, pásztortáska, porcsinkeserűfű, zsurló, tölgylomb vagy vadkörte vizéből.”

Tradicionális felhasználások

Régebben leveleit és a fiatal hajtások zsenge kérgét gyűjtötték. A levelek és a kéreg főzete erősen összehúzó, érszűkítő, vérzéscsillapító hatású, a frissen szétmorzsolt levelek elsősegélyként is jól beválnak vérző sebekre. A népi gyógyításban lázcsillapítóként használták.

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A modern fitoterápiában nem használják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: –

  • Hatóanyagok: –

  • Gyógyhatások: –

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: –

2018-09-02T23:55:17+00:00 2018. 09. 02.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..