Farkasalma (Aristolochia clematitis L.)

///Farkasalma (Aristolochia clematitis L.)

LEÍRÁS

Pipavirág, farkashézaggyökér
Osterluzei/Birthwort

Farkasalmafélék családja (Aristolochiaceae)

A farkasalma évelő növény, elágazó, sárgás színű gyöktörzse a föld alatt kúszik. A hajtás fél m magasra nő, felálló, kopasz. Levelei szórtan állnak, nyelesek, lekerekített háromszög alakúak, válluk kerek vagy szíves. A sárga, forrt pártájú virágok csomókban állnak a levelek hónaljában, hosszuk 2-3 cm. A lepelcső a tövénél kiszélesedik, jellegzetes beporzó berendezéssé alakult: a bejutó rovarok kifelé törekedve mindenképpen érintik az ivarleveleket és beporozzák a növényt. Április végétől június elejéig virágzik. A termés lelógó tok, nagy magokkal. Az egész növény kesernyés, kellemetlen szagú és ízű.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A farkasalma gyomnövény, ártereken, útszéleken, kertekben szinte mindenütt megtalálható, sokhelyütt tömeges. Szubmediterrán, melegkedvelő, fényigényes faj, a szárazságot közepesen tűri.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész több, hazánkban nem élő fajról is ír: „A kerek ellenáll minden méregnek. A hosszúból negyed latnyi borral megiva és tapaszként feltéve jó kígyómarásra és halálos méregre. Borssal és mirhával megiva vagy tapasznak elkészítve és az asszonyi hüvelybe téve, hajtja a vérzést, a magzatot és a méhlepényt és minden mást, ami károsítja a méhet. A kerek éppen azokra a bajokra jó, mint a hosszú, de szuszogásra, remegésre és reszketésre, ami a lemenő lázzal jön, görcsökre, az oldalak fájására és lépbajra, különösen vízzel megiva. Kihúzza a hegyeket és töviseket, ugyanígy az eltört láb szilánkjait. Tisztítja a rothadó tisztátalan keléseket, a mély sebeket megtölti hússal, mézzel és nősziromgyökérrel keverve tisztítja a fogakat és a foghúst. A harmadik fajta [A. clematitis] minden mondott bajra jó, de kevésbé erős.”

Plinius szintén több fajtáját különbözteti meg: „A pollyrhizos-nak nevezett fajtájáról azt tartják, hogy jó rándulásra, zúzódásokra, és magasból való zuhanásra, ha a gyökerét vízbe teszik, akkor mellhártyagyulladásra és íngyulladásra, ha a magokat alkalmazzák, akkor tonizáló és melegítő hatású; a satyrion-nak is hasonló hatásokat tulajdonítanak. Az orrpolip sikeresen gyógyítható farkasalmával és ciprussal…”

Szent Hildegárd szerint a farkasalma igazi teirákum, ami megelőzi a betegségeket és lerövidíti azok lefutását: „Törd porrá a farkasalma gyökerét és leveleit, és keverj hozzá fele annyi pipitér- és fahéjport. És az ilyen módon összekevert port vedd naponta kenyérrel, vagy meleg borral, vagy edd levesben, és nem lesz nagy vagy hosszú betegséged halálodig. És ember az így készített port el ne kerülje, mert ha egészséges, és ezt a port naponta eszi, nem fogja sokáig betegen az ágyat nyomni. És a beteg, aki ezt megeszi, meggyógyul.”

Hieronymus Bock sokra becsüli: „A farkasalma igazi anyagyökér, hasznos a sérült gennyes méhnek, meleg és száraz tulajdonságú, minden gonosz folyó sebre, belsőleg és külsőleg használatos. A farkasalma, mondja Galénosz, nemcsak meleg és száraz, de tisztít is, lágyít, szétoszlat és kihúz. Fuchsius azt mondja, hogy mivel a gyökér keserű és valamennyire csípős is, a második fokon meleg és száraz. De hihetőbb, hogy a harmadik fokon bírja e minőségeket. Galénosz a kerek farkasalmát előbbre teszi a hosszúnál, és azt mondja, szubtilis anyag és különösen más részeiben erősebb, mint a hosszú. De a hosszú éppen olyan meleg, talán melegebb is, mint a kerek. Az officinában égetett vizet készítenek a farkasalmából. Módfelett jó az asszonyok és férfiak ágyékának keléseire. Különösen jó gonosz mérges kelésekre és dagadásokra. Naponta kell ezeket mosni vele, kendőt mártani bele és feltenni. Ezek felett sebitalnak is tartják e vizet. Előrehozza a szülést és segíti azt, ha az asszonynak jó 3-4 kanálnyit beadnak. Kihajtja a halott magzatot, a magzatburkot, tisztítja a gyermekágyast. Nagyszerű víz pestis ellen, ha ebben oldják fel az antidotumot.

Copyright http://www.netherbarium.hu

Fernelius az ő Dispensatiojában pilulákat készít a farkasalmából és nyavalyatörésre, szuszogásra és szűkkeblűségre, öreg köhögésre, a lép és a máj elzáródására, vesefájdalomra, az asszonyok megrekedt vérzésére, halott magzat és megrekedt magzatburok kihajtására adja. Nedves időben, különösen télidőben, 3/8 latnyit ad és egy jó levest közvetlenül rá. A farkasalma mirhával és borssal borban megfőzve és megiva tisztítja az asszonyokat szülés után, minden tisztátalanságot kihajt, és ha egy kismama a legkevesebbet is issza belőle, biztos lehet tisztaságában. Borral magában megfőzve és megiva gyógyít és tisztít minden belső törést és sebet a tüdőben, az oldalakban, a májban és a méhben, kivezet minden flegmatikus és kolerikus nedvességet. A szuszogók és szűkkeblűek igyanak farkasalmát, akár főzve, akár csak beáztatva. A következő nyelet igen erős. Végy 2 rész farkasalmát, 1 rész enciánt, és fél rész kék nőszirmot. Törd porrá és tégy hozzá mézet. A farkasalmából készített tampon serkenti a menzeszt.

A bor, amiben farkasalma főtt, tisztít és gyógyít minden gonosz sebet, különösen az ágyéki részeken, ha mossák vele vagy a szárított gyökér porát rászórják. A mondott bor kevés mézzel keverve és melegen a fülbe téve csillapítja annak fájását és gyógyítja kelését. A farkasalma tisztán porrá törve és ugyanannyi íriszgyökérrel mézben temperálva, tapasznak elkészítve és feltéve növeszti a húst, de a sebet előtte meg kell tisztítani a farkasalma főzetével. A farkasalma gyökere, amikor még zöld, szétmorzsolva és feltéve kihúzza a tövist és nyílvesszőt és egyebeket, kivezeti a gennyet és gyógyítja a sebet. Summázva, a farkasalma hasznos minden folyó sebre, embernek és jószágnak egyaránt. Ezért az állatgyógyítók és kovácsok e gyökeret és füvet a sebzett lovaknál nem felejthetik el. Ha a fogakat e gyökérrel dörzsölik, tisztítja és fényesíti azokat. A sebekre való tapasz a következőképpen készül. Vedd a farkasalma gyökerét vagy leveleit, szárítsd ki és törd porrá. Keverd össze e port terpentinnel és lenolajjal egy edényben enyhe tűz felett, és készíts belőle kenőcsöt, amely nem sűrű, de híg, és tedd el szükség esetére.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Korábban a gyökerét (Aristolochiae radix) és a leveleit (Aristolochiae folium) is gyűjtötték és sebgyógyítóként, gyulladáscsökkentőként, valamint a gyomor-bél traktus fertőzéseinek kezelésére használták. Mivel az arisztolohiasav erősen mérgező, használatát manapság nem ajánlják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: –

  • Hatóanyagok: –

  • Gyógyhatások: –

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: –

2018-08-01T21:31:59+00:00 2018. 08. 01.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..