Bükkfa (Fagus sylvatica L.)

///Bükkfa (Fagus sylvatica L.)

LEÍRÁS

Rotbuche/Common Beech

Bükkfafélék családja (Fagaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A bükk akár 35-40 m magasságot is elérő, nagy termetű, erdőalkotó fa. Kérge sima, ezüstszürke, lombja sűrű. Levelei elliptikusak vagy lekerekített rombusz alakúak, hegyesek, válluk ék alakú. A levelek könnyen felismerhetők: szélük hullámos és pillás. A porzós virágzatok nyeles, levélhónaljból lecsüngő, szőrözött, sárgás fejecskét alkotnak, a termősök rövidebb, merev kocsányon helyezkednek el, a bibeszálak feltűnő vörös színűek. Április-májusban virágzik. Merev, vaskos szőrökkel borított, felnyíló kupacsában rendszerint 2 makkocska ül, ezek felbontva ehetők, jóízűek.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Elsősorban Európa középső részén, Angliától a Keleti-Kárpátok vonaláig elterjedt, az északi és a déli területeken nem él meg. A Kárpátokban és az Alpokban 400-1200 m t.sz.f. magasságban erdőalkotó északabbra és nyugatabbra alacsonyabban is megtalálható. Erősen pára- és nedvességigényes. Magyarországon a középhegységek magasabb területein (800 m t.sz.f. magasságtól, de az északi, hűvösebb völgyekben alacsonyabban is), illetve a Nyugat-Dunántúlon erdőalkotó, nagy tömegben megtalálható fa.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Plinius a bükkök és a tölgyek legfontosabb hasznát a disznóhízlalásban látta: „A bükkmakk táplálja a malacokat felvidítván őket, húsukat könnyen főzhetővé, könnyebbé és emészthetőbbé teszi, a magyaltölgy a malacot sovánnyá, míg a közönséges tölgy makkja nehézzé és lomhává teszi, lévén a legnagyobb és a legédesebb ízű a makkok között. Nigidius szerint a másik legjobb makk a csertölgy makkja és az egyéb makkok nem adnak olyan masszív húst. Véleménye szerint a magyaltölgy makkja nehéz étel a malacoknak, kivéve ha alkalmanként kis mennyiségben frissen kapják.” A bükk gyógyhatásairól a következőt írja: „A bükk levelét fogíny és szájbetegségek esetén lehet rágni. A bükkmakk hamujából készített híg kenőcs a hólyagban levő kövek kezelésére alkalmas, vagy mézzel együtt rühességre jó.”

A bükk Hildegard von Bingen értelmezése szerint olyan fa, amelyben megfelelő arányban keveredik a hideg és a meleg. Nála a tisztesség szimbóluma. Nagyon sok recept kapcsolódik hozzá, ezeknek azonban (sok más növényleírástól eltérően) kivétel nélkül mágikus vonatkozásai vannak. Példaként idézzünk e receptek közül egyet: „… amikor a bükk levelei hajtani kezdenek, de még nem bújtak egészen elő, menj oda a fához, ragadj meg egy ágat bal kezeddel, végy egy kiskést a jobbodba és mondd: “Azért vágom zöldedet le, mert te az ember minden olyan nedvét, amely a sárga epe idegen és helytelen útjára vezettetett, helyreállítod az élő szó által, ami az embernek megbánás nélkül (is) parancsol”. És bal kezeddel tartsd az ágat, mialatt mindezeket a szavakat elmondod, majd pedig vágd le késeddel, ami acél legyen és tartsd meg ezt az ágat, amíg az év köre visszatér és tedd ezt minden évben. És ha valaki a mondott évben sárgaságot kap, vágj le az ágból egy kis darabot, tedd egy edénybe, önts rá háromszor valamennyi bort és mondd mindhárom alkalommal a következő szavakat: “A szent testet-öltés szent szövetsége által, amelyben az Úr emberré lett, vedd ki ez emberből a sárgaság fájdalmát”. Azután melegítsd a bort a fadarabbal, amit levágtál, egy tálban vagy egy kupában és add a betegnek éhgyomorra inni azon melegében három napon keresztül és meggyógyul, de lehet, hogy az Úr nem akarja”. A bükkről szólva elmondja Hildegard von Bingen azt is, hogy a fiatal, friss levelekből készült pép nem árt az embernek, ha megeszi, mint ahogy a makkokat is meg lehet enni, de meghízik tőle az illető.

Hieronymus Bock nem túl sok gyógyhatását írja le: „A makkocskák valamelyest meleg természetűek, a rigóknak, pintyeknek és más madaraknak télidőben kellemes eledelül szolgálnak, a gyógyításban ritkán használtatnak. A bükkfa levelei hűtenek, szárítanak és kissé öszvehúznak, jók gyulladt sebekre és kelésekre. A makkocskák melegek és nedvesek, jók kövekre és homokra… A zöld bükkfalomb széttörve és rátéve szétoszlat minden forró kelést. Az odvas bükkfákban található víz jó gyógyszer minden ótvar, korpa és sömör ellen. Ezt emberen és borjakon is tapasztaltam… Ha a bükktuskót hamuvá égetik, kappan vagy disznózsírral keverik és melegen a csípőre teszik, segít kő ellen.”

Edward Bach a következő leírást adja a bükk-virágeszenciához (Beech): „Azoknak, akik maguk körül mindenben a szépet és a jót akarják meglátni. Habár sok minden nyilvánvalóan rossz, mégis képesek észrevenni a dolgok mélyén rejtező jót. Több toleranciát, elnézést és megértést kell tanúsítaniuk, hiszen minden lény útja más, s mindenki saját tökéletesítésén munkálkodik.”

Fájából száraz desztillációval kátrányt nyertek, amit bedörzsölőszerként vagy kenőcsként különböző krónikus ekcémás bőrbetegségek, továbbá köszvény és reuma kezelésére használtak.

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A modern fitoterápiában nem használatos.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Hatóanyagok: –

  • Gyógyhatások: –

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: –

2019-04-04T20:42:34+00:00 2019. 04. 04.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..