LEÍRÁS

Rörffel/Bur Chervil
Ernyősvirágzatúak családja (Apiaceae, Umbelliferae)

Zamatos turbolya

A zamatos turbolyának két alfaja ismert, a vad (ssp. trichospermus) és a termesztett (ssp. cerefolium). Mindkettő egyéves növény, ennek megfelelően fejletlen, fonalas gyökérzettel. Megdörzsölve a hajtás minden része erős ánizsillatot áraszt, erről egyértelműen felismerhető. Szára elágazó, 30-50 cm magasra nő, lágy, kopasz. A levelek világoszöldek, vékonyak, a felsők hüvelye erősen fejlett. A levéllemez nagyjából háromszög alakú, 2-3-szor szárnyasan összetett, szintén kopasz. A kicsi, fehér virágok 3-5 sugarú ernyőt alkotnak az ágvégeken. Virágzási ideje április-május. A termés fekete, megnyúlt ikerkaszat, a termesztett változat esetében kopasz, a vad alfajnál serteszőrös.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A vad alak talán hazánkban is őshonos, fő elterjedési területe Délkelet-Európa és Közép-Ázsia. Nálunk gyomos erdők, árterek növénye, akácosokban, gyomtársulásokban is gyakori. Termesztésből a kultúrváltozat is gyakran kivadul.

KLASSZIKUS RECEPTEK

Zamatos turbolya

A turbolyát Szent Hildegárd meleg és száraz növénynek tartja, és azt mondja, hogy ha valaki nyersen eszi, annak „sűrű ködöt okoz a fejében”. Gyógyszerként belső szervek sérülései esetén javasolja, mégpedig az összetört turbolya nedvét borral elkeverve.

Hieronymus Bock szerint „A kerti turbolya a konyhában és az apotékában is használatos, ételként a petrezselyemhez hasonlóan készítik el, belsőleg jó növény megalvadt vérre, közepes hőmérsékletű, nem túl meleg, nem túl hideg. E véleményen van Dodonaeus is, de azt mondja, hogy szárító is. Minden részével együtt használják. Az apotékában vizet készítenek belőle, ami hajtja a húgyot, a homokot és követ és az asszonyi vérzést, különösen jó oldalszegzésre és nehézségre, szélütésre, amit a megalvadt vér okoz. E fű nedve vagy a belőle égetett víz szétoszlatja a testben a megalvadt vért, ami ütéstől vagy eséstől futott össze, hasznos vesekőre és az asszonyi betegség kihajtására, ételben vagy italban bevéve.
Aki erősebbé akarja tenni a gyógyszert a megalvadt vér szétoszlatására, az törjön meg rákszemeket és hársfa szenét és igya meg turbolya nedvével vagy vizével, ez elűzi a oldalfájást is. A fiatal turbolya más főzeléknövényekkel elkészítve jó a gyomornak és a fejnek, jó illata miatt. A vad turbolya erősebb, erősebben hajtja az asszonyi vérzést, borban megfőzve és megiva, jó pestis és más mérgek ellen, a mondott módon használva. Boros főzete nagyon jó a hólyagra, és kényelmesen meghozza az asszonyi vérzést. A nedve mézzel keverve elűzi a köhögést. Megalvadt vérre végy 6 latnyi turbolyavizet, 4 lat lestyán és sisakvirágvizet. Add be kétszerre. Vagy végy 8 latnyi turbolyavizet, benedekfű vagy pitypangvizet 4 lattal. Ebből adj 4 latnyi naponta kétszer… A turbolya megtörve és tapaszként feltéve szétoszlat minden dagadást és megrekedt vért a bőr és a hús között, ami ütéstől vagy eséstől támadt, a salamonpecséthez hasonlóan… A fű minden részével vízben megfőzve, ecetet hozzáadva és ezzel mosva megöl minden férget a fejen.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A virágzó hajtást (Cerefolii herba) kell gyűjteni, a virágzás kezdeti szakaszában. Gyorsan, probléma nélkül kiszárítható.
  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –
  • Hatóanyagok: Elsősorban illóolajat (metilkavikol), kisebb mennyiségben flavonglikozidokat, keserűanyagokat, A- és C-vitamint, valamint vasat és magnéziumot tartalmaz.
  • Gyógyhatások: A népi gyógyászatban enyhe vizelethajtóként és légúttisztítóként alkalmazzák. A modern fitoterápiában nem használatos.
  • Adagolás: Rendszerint frissen, fűszerként használják fel.
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nem ismertek.