LEÍRÁS

Zwiebel, Küchenzwiebel

Onion

Liliomfélék családja

(Liliaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A vöröshagyma évelő növény, a hagyma alakja, a húsos belső és a külső száraz buroklevelek színe sokféle (lila, vöröses, sárgás) lehet. A szár egyenes, egyszerű, keresztmetszete kerek, a szálas, szintén kerek levelekkel együtt kékesszürke. A virágok zöldes-fehérek, hosszú kocsányúak, a hajtás csúcsán gömbölyded ernyővirágzatot alkotnak. A virágzatot nyílás előtt hártyás buroklevél védi. A hat porzószál hosszabb a lepelleveleknél, a belsők alapjukon kiszélesedők. A termés vékony falú tok, szögletes, fekete magvakkal.
Egyéb hazai, vadon élő hagymáink (van belőlük vagy húszféle) legtöbbször sárgás vagy rózsaszínes, fejecskés virágzatukról, keskenyebb leveleiről és mindenekfölött hagymaszagukról jól felismerhetők. Illatuk és ezzel együtt hatásuk is gyengébb a kerti hagymákénál.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A vöröshagyma valószínűsíthetően Ázsiából származik, vadon sehol nem található meg. Az ókor óta nagyban termesztik. A különböző vad hagymák mediterrán rokonaikhoz hasonlóan a száraz, napsütötte lejtőket, gyepeket kedvelik.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Hippokratész leírása szerint „A vöröshagyma jó a szemnek, de rossz a testnek, mivel meleget és forróságot okoz és nincs hajtó hatása; így se táplálékot nem ad a testnek, sem semmilyen hasznot nem hoz. Amennyiben a testet felmelegíti, nedve által ki is szárítja azt.”

Dioszkoridész a következőket írja: „A vöröshagymát görögül Crommyon-nak, latinul Caepa-nak nevezik. A hosszú hagymák csípősebbek a kerekeknél. A sárgák vagy vörösek erősebbek a fehéreknél. A szárazak erősebbek a frisseknél és zöldeknél. A nyersek erősebbek a főtteknél vagy a sózottaknál. Minden hagyma mar, felfújja a testet, serkenti az étvágyat, szomjúságot okoz, lágyít, izgatja a gyomrot, és jól esik a hasnak. A hagymák megtisztítják és megnyitják a járatokat, melyeken a tisztulás végbe megy, és különösen az aranyeret, ha a marhák ebben szenvednek, olajba kell tenni és kúpként használni. A hagyma nedve mézzel keverve és bekenve világos látást csinál és gyógyítja a szemek keléseit … és a kezdődő hályogot. A nyak kelései szintén hasznosan kenhetők vele, kihajtja az asszonyok megrekedt hószámát, az orrba téve tisztítja a főt. A hagyma nedve ecettel, rutával és mézzel keverve és felkenve gyógyítja a kutyák harapását. Ecettel a napon megkenve, elűzi a sömört, gyógyítja a szem ótvarát is… A hagyma nedve tyúkzsírral keverve jó a láb betegségei ellen, amelyeket a cipő okozott, megállítja a hasmenést is, jó hallásproblémák, a fül zúgása és gennyes folyása ellen, kivezeti a vizet, ami a fülekben összegyűlt. A görögül Alopeciá-nak nevezett betegség miatt kihullott hajat visszanöveszti, ha a nedvével kenik a kopasz foltokat…”

Plinius szerint „Nem léteznek vad hagymák. A nemesített hagymákat a látás gyengeségének gyógyítására használják, a szemre a leve ennél még jobb kúrát eredményez. A hagymák elősegítik az alvást, kenyérrel összerágva meggyógyítják a száj sebeit, a friss hagymák ecetbe téve vagy megszárítva mézzel és borral kutyaharapásra jók, de a kötést három napig nem szabad levenni. Hasonló módon alkalmazva jók horzsolásokra. Egy hagyma hamuban megfőzve és árpaliszttel keverve jó a szem folyására és a nemi részek sebeire. A hagymák nedvét kenőcsként használják a szem problémáira, mézzel mérges kígyók harapására és mindenféle fekélyre, anyatejjel a fülkagyló sebeire, és belecsöppentve libazsírral vagy mézzel fülzúgásra vagy nagyothallásra. Vízzel hígítva azoknak írták fel, akiket hirtelen süketség sújtott. Fogfájásnál cseppenként a szájba öntötték, azért, hogy a fogat öblögessék vele. Ezenfelül sokféle vadállat ejtette sebek gyógyítására használták, főként skorpiómarás esetén. Rühesség és viszketés esetén összezúzott hagymát tettek a kidörzsölt testrészre. Főtt hagymát etettek azokkal, akik vérhasban vagy lumbágóban szenvedtek. A hagyma héja hamuvá égetve, ecetbe téve mérges kígyók harapására való, s maga a hagyma ecetbe téve négylábúakéra is. Eltekintve attól, amit mondanak, az orvosok szerint figyelemreméltó különbségek vannak a hagymák között. A legutóbbi nézetek szerint úgy tartják, hogy a hagyma árt a beleknek és az emésztésnek, szélszorulást és szomjúságot okozván. Aszklepiádész iskolája szerint a hagyma fogyasztása egészséges arcbőrt eredményez, és ha minden nap éhgyomorra fogyasztják, akkor hasznos a gyomornak, mozgásba hozván a levegőt, eloszlatja az aranyeret végbélkúpként alkalmazva, és a leve édeskömény levével nagyon hasznos kezdeti vízkórság esetén. Rutával és mézzel keverve jó tüszős mandulagyulladásra…”

Szent Hildegárd nincs túl jó véleménnyel a póréhagymáról, ahogyan ő fogalmaz: „sebes és haszontalan melege vagyon, mint az értéktelen fának, ami korhadt, gyorsan ég és gyorsan hanyatlik”. Nyersen nem is javasolja fogyasztását, sőt a mérgező növényekhez hasonlítja hatását, de egészséges emberek nyersen, borba, vagy ecetbe áztatva veszély nélkül megehetik. A betegeknek azonban sem nyersen, sem főzve nem hasznos megenni, mert vérüknek nincs megfelelő melegsége, nyálkájuk fel van kavarodva, nedveik pezsegnek.
A vöröshagyma sem „gyógynövény” a Hildegárd-medicinában, hiszen „nem jó melegsége van, hanem csípős nedvessége”, de megfőzve azért használhat azoknak, akiket hidegrázás, láz vagy köszvény kínoz.
A mogyoróhagyma csak annyiban különbözik a póréhagymától, hogy ha lehet, még rosszabb: „hideg és mérges, és sem egészségesnek sem betegnek nem alkalmas evésre”. A fentiek alól talán csak a vékony hagyma (A. fistulosum) kivétel valamelyest, hiszen „nem eredményez vihart az ember nedveiben, és hamar emészthető”, bár azért betegek számára ezt is meg kell főzni.

Copyright http://www.netherbarium.hu

Hieronymus Bock lényegében ez elődök munkáit foglalta össze, egy-két érdekes kiegészítéssel: „Az egyiptomiak nagy bűnnek tartják, ha valaki hagymát vagy fokhagymát eszik, mert az ilyesfajta gyökereket isteneiknek tartják, írja Juvenalis … Sokan úgy vélik, hogy ha reggelente egy nyers hagyma vagy fokhagyma gerezdet esznek, az megvédi őket azon a napon a mérgezett gonosz levegőtől, ezért jól mondta Hieronymus von Braunschweig, hogy a hagymák a szegények teirákumai. Az az igazi szolgálat, amit mi németek az egyiptomi isteneknek végzünk, hogy ugyanis megesszük ezeket, és így védetté válunk a gonosz levegőtől. De az okot, amiért az egyiptomiak isteneknek tartják ezeket, Plutarkhosz említi, amikor azt mondja, a hagyma a fogyó hold fényében növekszik és fejlődik, s a növekvő fényben fonnyad és csökken, ezért vették rá az egyiptomi papok a népet, hogy megkíméljék a hagymát.
A német konyhákban nincs használatosabb a hagymáknál, senki nem akar ezektől eltanácsolni. Egyesek jó illatuk miatt szeretik, mások gyógyszerként használják, és jóllehet hasznos növény, emellett káros is, sokféleképpen használtatik mindenféle belső és külső bajokban, természettől forró és felfújja a hasat, mondja Galénosz.
Az öregasszonyok a nyers hagymákat friss forrásvízbe vágják, éjjel állni hagyják, és másnap az említett vizet a gyerekeknek inni adják, ez hatalmasan űzi és gyilkolja az orsógilisztákat. A vöröshagymák állandó használata megsokszorozza a természetes magokat, kiváltképp a hagymamagok bírnak ezzel a hatással… A hagymákból és köményből préselt nedv csodálatosan segít azoknak, akik vízkórságra hajlamosak. Egy nagy hagyma kibelezve, teirákummal töltve, a levágott tetejét visszatéve és forró hamura helyezve, lággyá sütve, majd a külsejét lefejtve, a nedvét kipréselve pompás a pestis ellen, aki ezt a kórt megkapta, az igyon folyvást ebből a nedvből melegen és maradjon meleg ágyban, hogy izzadjon. A hagymafejek egy zsákocskába téve, borban megfőzve, kipréselve és melegen rátéve, erősen hajtják a húgyot. Először skorpióolajjal kell jól bekenni a helyet, így a gyógyszer még erősebb lesz.
Ha valaki tűzzel, forró vízzel, olajjal, borral vagy más folyadékkal megégette magát, az törje meg a hagymát sóval és helyezze ezt vagy a kipréselt nedvét a sebre, így kitűnő, csodálatos orvosságot nyer.
Az arany érnek megnyitására Crato úr a következőt javasolja. Végy egy vöröshagymát, belezd ki, töltsd meg keserűmandula olajával, süsd ki forró hamun, préseld ki a nedvét és kend ezzel a feldagadt aranyeret.”

Jean Valnet szerint a vöröshagyma illóolaja serkenti a máj, a vese és az idegrendszer működését, az emésztést, és a nemi vágyat is, erős vizelethajtó, reuma-, skorbut-, baktérium-, szklerózis- és trombózisellenes hatású, emellett köptető, vércukorszint-csökkentő, féreghajtó, enyhe altató, valamint haj- és bőrgyógyító. Valnet általános gyengeség, vizeletrekedés, vízkórság, reuma, ízületi gyulladás, epekő, hasmenés, húgyúti fertőzések, légúti megbetegedések, influenza, rossz emésztés, elhízás, impotencia, cukorbetegség, prosztatabántalmak, mirigygyulladások, bélférgesség kezelésére ajánlja. Külsőleg fertőzésgátló, fájdalomcsillapító, rovarriasztó, ezért ujjgyulladások, kelések, rovarcsípés, aranyér, fagyás okozta bőrrepedés, migrén, süketség, fogfájás, szemölcsök, bibircsókok, sebek, fekélyek, égések, szeplők, hajhullás kezelésére használják.

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A kifejlett hagymákat (Allii cepae bulbus) gyűjtik, idény végén. Egyes vidékeken hagymaszirupot készítenek belőle: 1 hagymafejet apróra kell vágni és 3 evőkanálnyi cukorral összekeverni, 1/8 l vizel hozzáadni és néhány percen át főzni. Ezután néhány óra állás után ki kell préselni. A felvágott hagymát mézben is lehet tartósítani. A tinktúra (1:1) 90%-os alkoholban való 10-14 napos áztatással készül. A hagymabor 300 g felvágott hagymából, 100 g mézből és 600 g fehér borból készül, 48 órás áztatással.
  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: A vöröshagymáról pozitív E-monográfia és WHO-monográfia készült.
  • Hatóanyagok: Elsősorban kéntartalmú anyagokat (cisztein-származékok): tioszulfinátokat, tioszulfonátokat, mono-, di- és triszulfidokat, stb., valamint kisebb mennyiségben vitaminokat, a héjban flavonoidokat (pl. kvercetin) tartalmaz. Sérülés hatására a ciszteinvegyületek és az alliináz enzim felszabadul a különböző sejtalkotókból és vakuólumokból, és enzimatikus hidrolízissel, majd azonnali kondenzációval jönnek létre az említett hatóanyagok. A tioszulfonátok illékonyak és bomlékonyak, ezek felelősek a hagymaillatért is.
  • Gyógyhatások, indikációk: A monográfiák a vöröshagymát részben étvágytalanság, részben időskori keringési- és érpanaszok kezelésére, illetve megelőzésére ajánlják: Erős antibiotikus hatása is ismert, emiatt légúti, húgyúti és emésztőszervi fertőzések és hurutok, elsősorban légzőszervi panaszok (nátha, influenza, hörghurut, stb.) kezelésére használják. Teája elsősorban hurutoldásra használható. Újabb vizsgálatok szerint csökkenti a vércukorszintet és asztmaellenes hatása is van: egyes hatóanyagai (tioszulfinátok) nagy (kb. 400 g hagymából kivonható!) adagban képesek az akut asztmás roham kialakulásában alapvető fontosságú prosztaglandin-kaszkád gátlására, s ezzel a roham megelőzésére vagy legalábbis súlyosságának csökkentésére.
  • Adagolás:  hagymát legjobb nyersen felhasználni, a vizes tea sokat veszít erejéből, ennél célszerűbb tejben vagy borban megfőzni. A szirup napi adagja 3-5 x 1-2, a tinktúráé 3-5 teáskanálnyi. A borból naponta 2-4 evőkanálnyit kell bevenni.
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Hagymára érzékenyek csak mértékkel fogyaszthatják, más mellékhatása nem ismert.