LEÍRÁS

fehérmályva, bársonyos mályva
Echter Eibisch/Marshmallow
Mályvafélék családja (Malvaceae)

Althaea officinalis

Az orvosi ziliz évelő, az első évben csak tőlevélrózsát fejlesztő növény. Szára el nem ágazó, felálló, akár 1 m magasra is megnő. Levelei tipikus mályvalevelek: kerekdedek, egyenes vagy gyengén szíves vállúak, öt-hét karéjra tagoltak. Szélük csipkézett vagy fogazott, felszínük kissé ráncos, az egész növény sűrűn szőrös. A virágok kisebb csomókban fejlődnek a hajtás felső részein, a levelek hónaljában. Színük piszkosfehér vagy halvány rózsaszín, hosszuk 1-2 cm, felépítésük a mályvákéra jellemző. A porzók bíborszínűek. Virágzási ideje július-augusztus. Termése korong alakú, karéjosan szétváló papsajt.
A mályvarózsa (Althaea rosea (l.) Cav. = Alcea rosea L.) nagyobb termetű, kerekded levelű növény, virágai nagyobbak (a szirmok 4-5 cm hosszúak), a hajtásvégeken laza füzért alkotnak, fajtától függően mély vagy világosabb bíbor színűek.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Az orvosi ziliz vízpartokhoz kötődő növény: leginkább mocsaras tó- és árokpartokon, folyók árterein és szikes területeken lehet rátalálni. Egész Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. A mályvarózsa balkáni eredetű, termesztett kerti dísznövény, helyenként kivadul.

KLASSZIKUS RECEPTEK

Dioszkoridész szerint: „Borban vagy mézborban megfőzve, vagy magában megtörve és feltéve jó sebek, kelések és dagadások ellen, fültőmirigy-gyulladásra és más kelésekre és aposztémákra, a mell forró dagadására, a fenék fájdalmára és feldagadására, más dagadásokra és puffadásokra, sérült idegekre és inakra, mert szétoszlat, elűz, megérlel, felnyit és begyógyít. A ziliz megfőzve, ahogy mondva volt, disznó- vagy kacsazsírral vagy terpentinnel keverve és a hüvelybe téve megnyitja a méh elzáródásait és lágyítja annak forró dagadását. Főzete hasonló erejű, és kihajt mindent, aminek a szülés után természet szerint távoznia kell. A gyökér főzete borral megiva jó fájdalmas és nehéz vizelésre, kőre, vörös vérhasra, lumbágóra, reszketésre és remegésre és törésekre. A gyökér ecetben megfőzve és ezzel a szájat mosva enyhíti a fogfájást. A ziliz friss és szárított magjai apróra törve és ecettel napon felkenve elűzik a sömört. Aki apróra tört zilizmagok és olaj keverékével keneti magát, azt nem bántják a mérges állatok, se a méhek, se a darazsak. A magok főzete megiva jó vörös vérhasra, vérköpésre és hasmenésre. Ugyanígy jó borral vagy vizes ecettel megiva méhek, darazsak és más mérges állatok szúrására. A levelek széttörve, kevés olajjal elkeverve és tapaszként feltéve gyógyítják a harapásokat és égett sebeket.”

Althaeae folium

Plinius sok érdekességet is megemlít: „Mindenféle csípések ellen hatásos, főleg azoknak, akiket skorpió, darázs vagy más állatok bántottak, s azoknak is, akiket cickány harapott meg. Sőt, akik olajjal dörzsölik be magukat és bármely fajta porrá tört mályvával, vagy akik magukkal hordják, azokat soha nem csípi meg semmi. Ha egy levelet egy skorpióra tesznek, akkor megbénítja azt. A mályva semlegesíti az ólommérgezést. Nyersen salétrommal eltávolítja a szálkákat és a tüskéket… Egyéb csodákat is beszélnek a mályváról, a legcsodálatosabb közülük az, hogy bárki, aki naponta fél pohárnyit fogyaszt bármelyik fajta mályva levéből, azt minden betegség elkerüli… A tébai Olimpia szerint libazsírral abortív hatású, s mások szerint egy marék levél olajba és borba téve elősegíti a menstruációt. Úgy tartják, hogy az asszonyok hamarabb megszülnek, ha alájuk mályvaleveleket terítenek, azonban a szülés után azonnal el kell távolítani azokat, nehogy a méh előreesését okozzák. A levét terhes nőknek adják; muszáj böjtölniük, az adag egy meszelynyi borban megfőzve. Sőt a magját a korai magömlésben szenvedők karjára kötik és a mályva olyannyira afrodiziákum, hogy Xenokratész fenntartja azt, hogy az egyszárú mályva magja asszonyok alá terítve erősen serkenti szexuális vágyukat, és hogy három gyökér a nemi szervekhez kötve hasonló hatású.”

Szent Hildegárd szerint a ziliz meleg és száraz, és elsősorban a láz ellenszere, mégpedig ecetben összetörve és reggel éhgyomorra, valamint esténként fogyasztva. Emellett azonban fejfájás ellen is javasolja: zsályával összetörve és faolajjal elkeverve kell a homlokra tenni, átkötni, és így aludni.

Althaeae radix

Hieronymus Bock összefoglalja a ziliz hatásait: „Minden mályvák közül gyógyító tulajdonságai miatt a zilizt kell kiemelni, minden orvos használja a testben és külsőleg, természete szerint meleg és szárító.
A levelek és a virágok melegek és szárazak az első fokon, a gyökér a második kezdetén. Galénosz azt írja, a magok és a gyökér szubtilis és híg anyagok, és ezért inkább szárítanak, mint a levelek, de emellett tisztítanak is. A levelek lágyítanak, megemésztenek, csillapítják a fájdalmakat és érlelnek.
Az apotékákban leveleit, magvait és gyökerét használják, a leveleket a lágyító füvek közé számítják…
Az officinában égetett vizét, szirupját, nyeletét és kenőcsét használják. A víz jó köhögésre, szűkkeblűségre, véres vizeletre, vörös vérhasra, homokra és kőre. A szirup csepegő és égető húgyra szolgál, vesékre, melyek nyálkásak, forrók és homokosak. A nyelet jó a nyak, a torok és a száj bajaira és rekedtségre. A kenőcs mértékkel melegít, lágyít, nedvesít, csillapítja a fájdalmat, érlel és gennyet csinál, nagyon jó oldalszegzésre… A magok porrá törve, májusi harmattal kenőccsé temperálva elűzik a foltokat a szemek alól… A zilizből, mályvákból, répából, kamillából, somkóróból és petrezselyemből készített fürdő nagyon jó vesefájásra, ami kőtől vagy homoktól támad. Zsákocskát is lehet ezekből készíteni, vízben főzni és kinyomkodva felrakni.”
Bock külön ír a mályvarózsáról is: „A házi és vad mályvák minden fajtája a zilizgyökérrel együtt nedves természetű, közepes hőmérsékletű, mondja Constantinus, hasznosak és gyógyítók külsőleg és belsőleg mindenféle bajra, ezért a konyha- vagy salátanövények közé számítanak. De a háziak minden dologban a legerősebbek, főképpen a has lágyításában… Galénosz azt mondja, a vad mályva szárazabb, mint a kerti. A kerti temperált hőmérsékletű és valamelyest nedves természetű. Megemésztő és fájdalomcsillapító ereje van. Minden részükkel együtt használatosak, főképpen a virágok, levelek és magvak.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A gyökereket, valamint a virágzó vagy bimbós hajtások leveleit gyűjtik (fehérmályva v. orvosi ziliz gyökér, levél – Althaeae radix, folium). A gyökereket hamar ki kell szárítani, mert könnyen gombásodnak! A hajtásrészek árnyékban könnyen kiszáríthatók. Szirupja a következőképpen készül: 2 g apróra tört, szűrőbe tett gyökérdarabot 45 g vízzel és 1 g borszesszel kell leönteni, ezt felfogni és újra ráönteni, mindezt 1 órán át kell folytatni, ezután a nedvhez kétszer annyi cukrot kell adni és felfőzni, míg a cukor feloldódik. A mályvarózsának elsősorban teljesen kinyílt virágait gyűjtik (fekete mályvarózsa-virág – Malvae arboreae flos), ezek kiszárítva elsősorban gyógyteák díszítésére szolgálnak.
  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: Az orvosi ziliz leveleiről és gyökeréről pozitív E-monográfia készült és mindkettő hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.) is. Külön a gyökérdrogról ESCOP- és WHO-monográfia is készült.
  • Hatóanyagok: A ziliz gyökere nyálkaanyagokat (10-20%), pektineket, a levelek nyálkát (5-10%), flavonoidokat (kvercetin, kempferol) és polifenolokat tartalmaznak. A mályvarózsa virágában főképpen nyálkák, kisebb mennyiségben antociánok, cser- és keserűanyagok és ásványi anyagok találhatók.
  • Gyógyhatások: A fehérmályvát a monográfiák a szájüreg, a toroktájék és a gyomor nyálkahártya-gyulladásainak és irritációjának kezelésére, az irritáció okozta száraz köhögés enyhítésére ajánlják. A népi gyógyászatban fájdalomcsillapítóként és gyulladásgátlóként tartják számon, s használatos az emésztőrendszer hurutos-gyulladásos megbetegedései, gyomorfájdalmak ellen, valamint a kiválasztó- és az ivarszervek gyulladásaira is. Öblítőszerként és borogatásként a szájnyálkahártya, a mandulák és a bőr megbetegedéseire is hasznos lehet. Enyhe hatása miatt gyakran használják a gyermekgyógyászatban is.
  • Adagolás: 2 teáskanálnyi (1-2 g) apróra tört levelet 1/4 l forró vízzel leöntünk, 10 perc állás után leszűrjük vagy hideg vizes kivonással készítjük el a teát. Belsőleges használat esetén célszerűbb az utóbbi módszer használata, mivel ily módon a levelek csak forró vízben oldódó keményítőtartalma nem kerül a teába. Ha külsőleg, toroköblítőnek készül a tea, akkor jobb a forrázás, mivel ekkor a keményítőtartalom kivonása is kívánatos. A gyökérdarabokból a fentiek figyelembe vételével hasonlóképpen készül a tea, a különbség csak annyi, hogy jó fél óra állás után kell leszűrni. Napi adagja 2-3 csészényi (összesen 6 g). Légúti panaszok, köhögés esetén mézzel kell ízesíteni.
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Egyik fajnál sem ismertek. Nyálkatartalmuknál fogva lassíthatják egyes gyógyszerek felszívódását.