LEÍRÁS


Apróbojtorján, bojtorjános párló
Odermennig, Agrimony
Rózsafélék családja (Rosaceae)

Hazánkban két párlófűfaj él, a közönséges és az illatos párlófű (Agrimonia procera Wallr.), hatásukat tekintve egyenrangúak. A közönséges párlófű évelő, kúszó gyöktörzsével áttelelő növény. Levelei szárnyasan összetettek, a levélgerincen kisebb levélkékkel, szélük durván fogazott. Felszínük sötétzöld, fonákjuk halványabb, a levélnyéllel együtt bolyhosan szőrös. A szár 30-80 cm magas, szőrös, el nem ágazó.

Közönséges párlófű

Közönséges párlófű

Virágai a szár csúcsán füzért alkotnak, az aranysárga szirmok száma öt, ezek a közönséges párlófűnél épek, az illatosnál kicsípettek. Nyár közepétől ősz végéig virágzik. Termése kúpos aszmag, amit a vacokból alakult horgas-szőrös burok véd.

Virágszíne és füzérei alapján összetéveszthető a fekete ökörfarkkóróval (Verbascum nigrum).
Ennek levelei tagolatlanok, érdesen szőrösek, porzói lilák.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A párlófüvek élőhelyi igényei nem túlzottan szigorúak: száraz rétektől, lejtőktől a világosabb tölgyesekig mindenütt megélnek, ugyanakkor a teljes árnyékolást nem tűrik.

A közönséges párlófű hazánkban a középhegységekben mindenütt gyakori.

Elterjedése nagyon széles, mérsékelt éghajlat alatt az egész Földön megtalálható. Az illatos párlófű inkább hegyvidéki növény, középhegységeink magasabb régióiban szórványosan fordul elő.

FELHASZNÁLT RÉSZEK

Párlófű levele

Párlófű levele

Július-augusztusban a virágzó ágvégeket és a nagyobb tőleveleket gyűjtik (párlófű, apróbojtorjánfű – Agrimoniae herba). A virágok a füzérben alulról fölfelé nyílnak, az alsó részükön már termést érlelő füzérek gyógyhatása csekély. Szárításával komolyabb problémák nincsenek. A hajtásdrog szerepel a hazánkban forgalmazható drogok listáján. Bach-eszenciája a napoztatós módszerrel készül, nem az egyes virágokat, hanem a virágzó füzéreket kell a víz felszínére helyezni.

KLASSZIKUS RECEPTEK

Szent Hildegárd szerint az apróbojtorján meleg növény, és elsősorban olyan esetekben ajánlja, amikor a beteg belsejét kell a különböző hideg nedvektől, nyáltól, nyálkától, takonytól, hányadéktól megtisztítani. Ha a gyomrot kell tisztítani, az apróbojtorjános bor is elegendő, de ha általános értelemben a szervezetet szeretnénk megtisztítani, akkor bonyolultabb recept alapján kell gyógyszert készítenünk: “Hogy az ember a nyáltól, a hányadéktól és takonytól megtisztuljon, vegyük az apróbojtorján nedvét, és kétszer annyi nedvet édesköményből, és adjuk ehhez a gólyaorr nedvéből annyit, amennyit a legkisebb érme nyom. Azután vegyünk galangagyökeret annyit, mint az előző három együtt, és zsidótömjénből annyit, amennyit hat érme nyom, és édesgyökérből két érményit. Törjük ezeket porrá, és ezt a port nyomkodjuk az előbb mondott nedvbe, és készítsünk belőle borsónyi pirulákat. Azután vegyük a vérehulló fecskefű nedvét, annyit, amennyi egy érme negyede, és mártsuk bele a pirulákat, és tegyük őket a napra, hogy megszáradjanak. Ha azonban a napnak nincs melege, tegyük gyengéd szélbe és enyhe levegőre, hogy lassan száradjanak meg. De ugyancsak fontos alkotórésze a bélpoklosság ellen készített fürdőnek és mozsárban összetörve a szem elsötétedésének is ellenszere, de vigyázni kell, hogy magába a szembe ne kerüljön!”

Párlófű metszet

Párlófű metszet

Hieronymus Bock szerint “A párlófű egy valódi végtag-növény, kibicsaklott inakra és idegekre való, helyrehozza azokat, belsőleg és külsőleg használható, meleg és száraz hatású. A kicsi párlófű melegebb, a fehér ürömhöz hasonló. A párlófű, mondja Galénosz, szubtilis anyag, szétoszlat, megnyit és tisztít, de különösebb meleg nélkül… Kissé össze is húz. Dodonaeus és Tabernaemontanus melegnek tartják az első és száraznak a második fokon. A sédkender hasonló a párlófűhöz, de melegebb és szárazabb, és szétoszlató és megemésztő ereje van. A párlófű leveleit és magjait használják. A másiknak viszont füvét, virágait és magvait… Az officinában égetett vizét, szirupját, piluláit … használják. A víz jó elzáródott májra, sárgaságra, vízkórságra, hosszantartó lázakra, elzáródott lépre, köhögésre, férgekre, sebes szájra, nyitott sebekre, ha mossák és gőzölik vele. A szirup hasonlóan használandó belsőleg: párlófű, borostyán, édeskömény, petrezselyem, pemetefű vagy hasonlók vizével bevéve. A pilulák kihajtják a kolerikus és sűrű nedvességeket, jók a lép és a máj elzáródására, sárgaságra…
A párlófű a régiek legfontosabb füve a máj mindenféle elzáródására, borban főzték meg és megitták, ugyanígy használva hasznos bélgörcsökre is. Ezen ital bevált hideg húgy ellen is. Az égetett víz megiva csillapítja a köhögést, eloszlatja a nyálkát, kihajtja a sárgaságot, jó lázasoknak, megöli a férgeket a testben. Hasonló hatású a kis párlófű is és mindarra jó, amire a fehér üröm, mondja Mesue. Dioszkoridész azt mondja, hogy a párlófű porából negyed latnyi borban megiva bevált szer vörös vérhas ellen. Ha az ember e füvet borban főzi vagy csak áztatja, nagyszerű sebitalt kap, nemcsak sebekre, de fisztulákra és más nyitott károkra is. Naponta kétszer hat vagy nyolc latnyit kell meginni belőle. Erősebben hat, ha a beteg a leveleket mindennapi italába teszi és abból issza…

A párlófű levelei hájjal széttörve és melegen feltéve helyrehozzák a csúnya foltokat, főképpen ha a sebek nem jól forrtak össze és gyógyultak be. E fű használatos, ha valakinek kibicsaklott és kimarjult egy tagja. Végy párlófüvet zölden vagy szárítva, tégy hozzá búzakorpát, főzd borban, míg sűrű nem lesz, mint a kása és tedd fel melegen. Egyesek ecetben és vajban megpörkölik, a mondott bajokra ez is bevált. Az égetett víz jó a száj sebeire, mindenféle kárt meggyógyít, ha mossák és öblítik vele. Aki kifáradt a sok menéstől, az fürdesse lábait párlófűvel, kihúzza a fáradtságot. Párlófű és örménygyökér megfőzve, esténként és reggelente a fagyott tagokat ebben mosva, néhány napon belül meggyógyítja azokat. Párlófű és istenfa vízben megfőzve növeszti a hajat, ha a kopasz részeket mossák vele.”

Edward Bach a következőképpen írta le a párlófű-eszencia (Agrimony) hatásait: “Kedélyes, vidám, elégedett emberek, akik szeretik a nyugalmat. A viták és veszekedések lehangolják, kifárasztják őket, így sok mindenről lemondanak azért, hogy mindezt elkerüljék. Gyakran vannak problémáik, zaklatottak, nyugtalanok és gondterheltek, szenvednek testileg és lelkileg, gondjaikat mégis humoros álarc mögé rejtik. Barátként és társként nagyra értékelik őket. Gyakran nyúlnak droghoz vagy alkoholhoz azért, hogy kilátástalan helyzetükből elmeneküljenek, vagy hogy könnyebben, jó kedéllyel viseljék megpróbáltatásaikat.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • MONOGRÁFIÁK, GYÓGYSZERKÖNYVEK: A közönséges párlófű drogjáról ESCOP-monográfia készült, s szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.Hg. VIII.) is.
  • HATÓANYAGOK: Nagyobb mennyiségben (-11%) cseranyagokat, kumarin-származékokat és illóolajat, emellett kovasavat, nyálkát és flavonoidokat (luteolin, apigenin, kvercetin) tartalmaz.
  • GYÓGYHATÁSOK: A monográfia belsőleg enyhe hasmenések kezelésére, külsőleg gargalizálószerként (szájüregi és toroktáji gyulladások), valamint borogatásként sebek kezelésére ajánlja.
  • ADAGOLÁS: 2 csapott teáskanálnyi szárított füvet 1/4 l forró vízzel leöntünk, majd 5 perc állás után leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi tea.
  • MELLÉKHATÁSOK, ELLENJAVALLATOK: Nem ismertek, a gyógyfű tea formájában hosszabb időn át is fogyasztható.