Közönséges bojtorján (Arctium lappa L.)

///Közönséges bojtorján (Arctium lappa L.)

LEÍRÁS

keserűlapu bojtorján, bogáncs, ragadvány
Klette/Great Burdock

Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae, Compositae)

A bojtorján kétéves növény, az első évben csak tőleveleket, majd a másodikban virágos hajtást is fejleszt. Kívül fekete, belül vajszínű, többágú karógyökere 4-5 cm vastagra nő, a talajban mélyre lehatol. A hajtás bordázott, vöröses színű, elágazó, magassága 1-1,5 m. Levelei szív alakúak vagy megnyúltabbak, nyelesek, hosszuk akár a fél m-t is elérheti, fonákjuk szürkés, nemezesen szőrös. Fontos bélyegük, hogy a levelek nyelén 10-15 borda fut végig, belseje nem üreges. Felfelé haladva a száron a levelek egyre kisebbek. A kerekded, vöröslő, kopasz fészekvirágzatok az ágvégeken sátorozó csoportokat alkotnak, a virágzatokat burkoló fészekpikkelyek (és a belőlük fejlődő termés) horgasak, „ragadósak”. Nyár közepétől őszig virágzik. Lapulevelei az acsalapuval összetéveszthetők, a legfontosabb különbség, hogy az acsalapu leveleinek nyele belül üreges.
Hazánkban gyakori rokon fajai a kisebb termetű, szőrös virágzatú pókhálós bojtorján (A. tomentosum Mill.) és a nem sátorozó virágzatú kis bojtorján (A. minus (Hill.) Bernh.), mindkettő hasonló hatású gyógynövény.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A közönséges bojtorján gyomnövény, utak szélén, kerítések mellett, szemetes helyeken is megél, az egész országban gyakori. Kedveli a humuszos, nitrogénben gazdag talajt. Eredetileg Eurázsia mérsékelt és hideg vidékein honos, Észak- és Dél-Amerikába behurcolták.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész keveset ír a bojtorjánokról: „A gyökerek és magok borban megfőzve és a főzetet a szájban tartva enyhítik a fogfájást. Jó égésre is, fagyott sérülésekre, ha mossák vele. Ugyanezen gyökér borral megiva csillapítja a csípő fájását…” „Negyed latnyi fenyőmagvakkal megiva jó vért és gennyet köpőknek. A gyökér széttörve és tapaszként feltéve csillapítja a kificamodott és eltört tagok fájdalmát. A levelek e módon feltéve gyógyítják a régi keléseket.”

Plinius szerint „A görögök elmésen a Philanthropos nevet adták az emberek ruhájába akadó növénynek. A belőle készített füzér a fejre téve enyhíti a fejfájást. Egyik fajtája útifűvel és cickafarkkal borba törve gyógyítja a rákszerű sebeket, a tapaszt háromnaponta kell cserélni. A malacokat szintén meggyógyítja, ha vas használata nélkül ássák ki; az etetés előtt kell a moslékba tenni, de borban vagy tejben is adható.”

A bojtorján Szent Hildegárd szerint egyszerre hasznos és haszontalan növény. Meleg és nedves természetű, de az egészséges embereknek mind nyersen, mind főzve veszélyes lehet a leveleit megenni, a gyökere pedig teljességgel haszontalan. Két receptje a vesekőhöz és az ótvarhoz kapcsolódik:

Copyright http://www.netherbarium.hu

Vesekő ellen a leveleket kell „a lehető legjobb borban” megfőzni, és ezt a bort melegen inni, míg ótvar ellen „a bojtorján virágát törd porrá, csakúgy, mint egy csigát, a háza nélkül, és keverd össze ezt a port úgy, hogy több csigapor legyen benne. És akinek ótvar van a fején, az szórja ezt a port a kelésekre kilenc vagy tizenöt napig, és a negyedik valamint az ötödik napon mossa meg a fejét bükkfahamu lúgjával és meg fog gyógyulni.”

Hieronymus Bock sokra tartja: „E növény, amit mi közönségesnek és gyomnak tartunk, az orvoslásban sokszor a legjobb, ezt tudni kell e bogáncsokról, mert hasznosak a testben és azon kívül, természetük szerint valamelyest szárítók. De a zöld levelek összehúznak, hasznosak régi sebekre. Galénosz azt írja, hogy a nagy bojtorjánnak szárító, eloszlató, és kissé összehúzó ereje van. Dodonaeus a gyökérnek melegítő erőt is ír. A gyökereket, leveleket és magokat használják, vizet égetnek belőle, ami a mell hideg és nedves bajaira való, mert kihúzza a sűrű és nyúlós nyálkát… A porrá tört érett magok kőre valók. Nagy erejű szer szűkkeblűségben, hideg és nedves köhögésben, tüdőbajban és vesekőben.
Szűkkeblűség ellen a gyökeret borban kell főzni vagy áztatni. E főzet vagy kivonat jó homokra és kőre is. Még erősebb lesz e gyógyszer, ha a magok porát is hozzáteszik. Csípőfájásra a port 40 napon át kell borban inni… A zöld levelek nagyon hasznosak régi kelésekre, mert oldják a forróságot és csillapítják a fájást.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A gyógyászatban elsősorban gyökerét (bojtorjángyökér – Bardanae radix) használják fel. A virágzó, tehát hamarosan elpusztuló, öreg növények gyökere értéktelen! A gyökerek darabokra vágva vagy egyben is könnyen, gyorsan kiszáradnak.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: A bojtorjánról negatív E-monográfia készült.

  • Hatóanyagok: A gyökér inulint (-40%), nyálkaanyagokat, poliacetiléneket, illóolajat, cser- és keserűanyagokat és valószínűsíthetően egy tumorgátló anyagot (arctigenin) is tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Manapság leginkább samponok, hajnövesztő szerek jutnak eszünkbe a bojtorjánról, mivel erősíti, táplálja a hajhagymákat, tisztítja a fejbőrt és serkenti annak regenerációját. A gyökér olajos kivonata hasonló hatású. A népi gyógyászatban gyökerének főzetét különféle bőrproblémák, például ekcéma, sömör, pattanások, kelések stb. ellen használják. Emellett légzőszervi panaszok és megfázásos, lázas betegségek kezelésére, valamint vizelethajtóként és izzasztóként is ajánlották (bár az E-monográfia összeállítói éppen ezt nem találták igazoltnak). Friss levelei salátaként, gyökere répaként, leveszöldségként fogyasztható.

  • Adagolás: 2 púpozott teáskanálnyi apróra vágott gyökeret 1/2 l hideg vízzel leöntünk, 5 perc állás után gyorsan felforraljuk, 1 percnyi forralás után leszűrjük. Napi adagja 3 csészényi főzet.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nincs adat.

2018-05-16T22:28:28+00:00 2018. 05. 16.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.