LEÍRÁS

Winterlinde/Small-leaved Lime
Hársfafélék családja (Tiliaceae)

Kislevelű hárs (Tilia cordata Mill.)

A kislevelű hárs magasra növő, egyenes törzsű, kúpos koronájú fa. Kérge sima, világosabb vagy sötétebb szürke, csak idősebb korban repedezik meg. Levelei kerekdedek, 5-6 cm átmérőjűek, válluk szíves, csúcsuk kihegyesedő. Élük fűrészelt, a lemez színe sötétzöld, fonáka kékes, húsa vastag. A levelek mindkét oldalukon kopaszak, az érzugokban vöröses szakállal. A virágok jó illatúak, zöldessárgák, ötszirmúak, jellegzetes, lecsüngő virágzatot alkotnak, melynek főtengelyére félhosszúságig hosszúkás murvalevél nő rá. Júniusban virágzik. A termés gömbölyű, éretten barna tok.
Magasabb térszíneken, üde talajú, meredek lejtőkön, szurdokokban találkozhatunk a nagylevelű hárssal (T. platyphyllos Scop.). Leveleinek átmérője 7-12 cm, fonákjuk zöld, fénylő. Az érzugok szakálla többnyire fehér. A két faj gyakran kereszteződik is (közönséges hárs, T. x vulgaris Hayne).

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A kislevelű hárs a legészakibb és legdélibb területek kivételével egész Európában megtalálható, egészen az Urálig. Nagyobb tömegben Kelet-Európában, a Volga tájékán él. Magyarországon a középhegységekben és a Dunántúlon gyakori (700-800 m t.sz.f. magasságnál magasabban nem él meg), az Alföldnek csak a szélein található meg. Üde és félszáraz erdők, elsősorban tölgyesek elegyfája.

KLASSZIKUS RECEPTEK

A hársfa a közép-európai fanaptár-változatokban a hangát helyettesíti, s szív alakú levelei miatt jelentős szerephez jutott mind a lovagkor, mind a mágikus gyógyászat szimbolikájában.

Hildegard von Bingen a hársat a törékenység szimbólumának tartja és nagyon melegnek tekinti. Annak, akinek a szíve fáj, a hárs gyökerének porított belsejét ajánlja, a köszvényeseknek a gyökér körül található földből javall gőzfürdőben izzítani és erre vizet önteni. Ha valaki nyáron az alvás idejére friss hársleveleket tesz a szemére és az arcára, annak ez tisztává és világossá teszi a szemét. A hárshoz egy érdekes mágikus recept is kapcsolódik: „Végy a törzséről, de ne az ágairól kérget, egész a fehér fájáig, amikor nyáron zöldell, majd vágj a fából forgácsokat és tedd ezeket egy aranygyűrűbe. És állíts a forgács fölé egy zöld üveget és ne egy másik követ, méghozzá úgy, hogy a forgács és az üveg közé pamutot vagy gyapotot teszel, nehogy a forgács ereje az üvegen keresztül elillanjon. És hordd a mondott gyűrűt mindig az ujjadon, hogy a ujjad melege a forgácsba szálljon és a forgács ereje az ujjadba és ennek ereit megérintse, mert ez nagy erő az emberek legveszélyesebb betegségei ellen és távol tartja azokat az emberektől, mintha csak fallal lennének elzárva, nehogy a vizek hirtelen áradása rossz irányt vehessen.”

Hieronymus Bock szerint: „… a hársvirágok melegek és szárazok, szubtilis anyagok. A lomb és a kéreg szárít, hűt és visszahajt. Főképpen a virágokat használják, vizet és cukrot készítenek belőlük. A víz szélütötteknek, bénáknak és szédülősöknek való, ugyanígy akiknek elment a szava. Felkenve szép tiszta orcát csinál. A cukor hasonlóan paralíziseseknek, epilepsziásoknak és bénáknak való. De többnyire más fejre való cukrokkal keverik. Egyesek hascsikarásra adják az égetett vizet és nem haszontalanul, mivel jó a sebes belekre és vörös vérhasra. Mások szélütésre használják… Kőre a hársfa ágakból folyó nedv bevált szer. A sima középső kéreg vízbe áztatva sűrű nyálkát ad, ami jól gyógyítja az égéseket. A levelek dagadt lábra téve lehúzzák a dagadást… A kéreg a friss sebre téve összehúzza azt… A megsértett ágak nedve visszanöveszti a hajat, ha mossák vele. A középső kéreg ecetben főzve jó szer ótvarra…”

 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Az említett fajok murvaleveles virágzatait (hársfavirág – Tiliae flos) gyűjtik, június tájékán lehetőleg közvetlenül a virágok kinyílása előtt és minél hamarabb megszárítják.
  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: A hársfavirágról pozitív E-monográfia és WHO-monográfia készült, szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.) is.
  • Hatóanyagok: A virágdrog flavonoidokat (1%, kvercitrin, izokvercitrin, hiperozid, stb.), nyálkaanyagot (-10%), cseranyagot és nyomokban illóolajat tartalmaz.
  • Gyógyhatások, indikációk: A virágok enyhén görcsoldó, köhögéscsillapító, nyugtató és fájdalomcsillapító hatással bírnak. A monográfiák  megfázásos, meghűléses betegségek, köhögés kiegészítő kezelésére ajánlják.
  • Adagolás: Napi adagja 2×2-4 g szárított drog forrázatként elkészítve vagy 3×1-2 ml tinktúra (1:5, 45% etanol).
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A megadott adagban veszélytelen.