LEÍRÁS

Quendel/Thyme
Ajakosok családja (Labiatae)

Kerti kakukkfű

A kerti kakukkfű viszonylag rövid életidejű (3-7 év), legfeljebb 0,5 m magasra megnövő félcserje. A gyökér sokszor többfejű, az elfásodó alsó hajtásrészek kérge szürkés, hosszában repedező. A nem fás, friss hajtások kerekded bokrocskát alkotnak.

A levelek rövid nyelűek vagy ülők, tojásdadok vagy tojásdad-lándzsásak, szélük ép, begöngyölödő, a hajtásokon keresztben átellenesen állnak. Az apró, fehéres vagy rózsaszínű ajakos virágok levélhónalji álörvökben állnak, a virágzat az álörvökből összetett álfüzér. Május-júniusban nyílik. Termése az ajakosokra jellemző, sötétbarna, négyosztatú makkocska. Megdörzsölve minden része jellegzetes kakukkfűillatot áraszt.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A kerti kakukkfű a Mediterráneum napos, száraz gyepeiben, sziklás hegyoldalain őshonos, nagy fény- és melegigényű növény. Nálunk fagytól védett, melegebb területeken, kertekben áttelel, de nem őshonos.

KLASSZIKUS RECEPTEK

kerti kakukkfű metszetDioszkoridész szerint „A kerti kakukkfű terméketlen, köves területen nő szívesen és az az ereje van, hogy egy kevés sóval és ecettel megiva kiüríti a székleten át a fehér nyálkás nedvességeket. A lé, amiben kakukkfüvet főztek, megiva azoknak jó, akik nem tudnak lélegezni, csak felegyenesedve, a keheseknek és szuszogóknak, kihajtja a bélférgeket, a húgyot, az asszonyok hószámát, a magzatot és a méhlepényt is. Mézzel keverve nyeletként tisztítja a tüdőt és a sűrű nyálkás nedvességeket is könnyen felhozza. Ecettel keverve és tapaszként feltéve elűzi a friss, új dagadásokat. Szétoszlatja a megalvadt vért, gyógyítja a görögök által Thymi-nek nevezett keléseket és a bibircsókokat. A kerti kakukkfű borral és árpadarával összekeverve jó a fájó csípőre vagy megéve sötét látásra és szemekre. Az egészségesek a fűszerezésben sokszor használják.”

Szent Hildegárd szerint a kerti kakukkfű nemcsak meleg, de száraz is, de más füvekkel kell keverni, mert önmagában túl erős. Más füvekkel keverve azonban alkalmas nemcsak a kelések, hanem a lepra gyógyítására is. Erre a célra nem csak belsőleg, de gőzfürdőként is ajánlja. Bénulások, szúrások és tetvek ellen egy kenőcs elkészítését javasolja: „végy zsályát és kétszer annyi gyalogbodzát és háromszor annyi kakukkfüvet, mint gyalogbodzát és főzd ezeket vízben, majd adj hozzá szarvasfaggyút és kétszer annyi öreg zsírt, majd készíts ebből kenőcsöt és tűz mellett kend be ezzel magad ott, ahol fáj és … csökkenti a fent mondott nedvek helytelen meleg és helytelen hideg fájdalmát.”

kerti kakukkfű szárítottHieronymus Bock a következőket írja a kerti kakukkfűről: „A kerti kakukkfüvet mi németek talján vagy római kakukkfűnek nevezzük, szintén meleg száraz természetű, a vad kakukkfűhöz hasonlóan, de hatalmasabb a kihajtásban, belsőleg és külsőleg használva, mindenben kegyesebb, mint a közönséges. A kerti kakukkfű meleg és száraz a harmadik fokon, mondja Galénosz. Szétoszlat, megnyit, meglágyít és tisztít. A legjobb a krétai, amit Dioszkoridész capitatusnak nevez. Gondjainkban szükségünk van a kerti kakukkfűre. Az apotékákban vizét és szirupját tartják. Égetett vize jó mellvíz, kihajtja a nyálkát, segíti a méhlepény kitisztulását, ellenáll a mérgeknek, megöli a férgeket, élesíti a látást és erősíti a főt. A szirup jó köhögésre és szűkkeblűségre. Lehet magában, vagy izsóppal, pemetefűvel, veronikával, kökényvirággal, üszöggel vagy martilapuval keverve használni.”

Illóolaja Jean Valnet szerint belsőleg általános élénkítő, nemi vágyat serkentő, étvágygerjesztő, gyomorerősítő, köptető, tüdő-, bél-, nemiszervi- és húgyúti fertőtlenítő, fehérvérsejt-képződés serkentő, vizelethajtó, izzasztó, havi vérzést serkentő, szélhajtó, féregűző, enyhe altató hatású; gyermekkori vérszegénység, alacsony vérnyomás, vérszegénység, görcsös köhögés, tüdőtágulás, gombafertőzés, hörghurut, tuberkulózis, asztma, renyhe emésztés, bél- és húgyúti fertőzések, szélszorulás, influenza, nátha, hidegrázás, mandulagyulladás, torokfájás, fertőző betegségek, kelevények, reuma, keringési rendellenességek, elmaradt havi vérzés, fehérfolyás, bélférgesség, álmatlanság kezelésére alkalmazható. Külsőleg fertőzésgátló, sebgyógyító, reumaellenes hatású; bőrbántalmak, fekélyek, kelések, fehérfolyás, fog- és szájproblémák, általános gyengeség, reuma, köszvény, izületi gyulladás, hajhullás, influenza, hörghurut, orrmelléküreg-gyulladás, tetű, rüh, rovarcsípés, kígyómarás kezelésére használják.

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • FELHASZNÁLT RÉSZEK: A kerti és a spanyol kakukkfű (T. zygis L.) megszárított hajtásrészeiről utólag leválasztott leveleket és virágokat (kakukkfű – &Thymi herba), valamint a két faj friss virágzó hajtásrészeiből desztillált illóolajat (&Thymi aetheroleum) használják.
  • MONOGRÁFIÁK, GYÓGYSZERKÖNYV: A kakukkfűről pozitív E-monográfia, valamint ESCOP- és WHO-monográfia is készült. Mindkét említett drog szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.).
  • HATÓANYAGOK: A kakukkfű legalább 1,2% illóolajat (ebben 36-55% timolt, 15-28% p-cimolt), emellett cseranyagokat és flavonoidokat tartalmaz.
  • GYÓGYHATÁSOK, INDIKÁCIÓK: Az illóolaj antimikrobiális, szekretolítikus, szekretomotoros és görcsoldó hatású, a monográfiák felső légúti hurutos és görcsös köhögéssel járó megbetegedések, hörghurut, szamárköhögés, valamint szájüregi nyálkahártya-gyulladások, bűzös lehelet kezelésére ajánlják.
  • ADAGOLÁS: 1-2 g füvet 1/4 l vízzel leöntünk, felforraljuk, 5-10 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 3 csészényi, légúti panaszok esetén mézzel édesítve. Az 1:10 arányban, 70%-os alkohollal készült tinktúra napi adagja 3 x 40 cseppnyi.
  • MELLÉKHATÁSOK, ELLENJAVALLATOK: A timol túladagolva pajzsmirigy-túlműködést okozhat, ezért pajzsmirigy-betegségek esetén használata lehetőleg kerülendő! A terhesség ideje alatt nem használható. A megadott adagban mellékhatásoktól nem kell tartani.