LEÍRÁS

Gundelrebe, Efeu-Gundelmann/Ground-ivy
Ajakosok családja (Lamiaceae, Labiatae)

A kerek repkény apró termete ellenére évelő, tarackoló növény. Hajtásai is kúsznak, helyenként legyökereznek, csak a virágzó szárak emelkednek fel, legfeljebb arasznyira. Levelei átellenes állásúak, szív alakúak vagy kerekdedek, csipkés szélűek. A lilás, ajakos virágok a levelek hónaljában 4-6-tagú álörvöket alkotnak, a párta 15-20 mm hosszú. Az alsó ajak három karéjra tagolt, a középsőn vöröses-lilás folt található. A növény többé-kevésbé kopasz. Virágzási ideje április-május.
Gyógyfűként hasonló hatású a borzas repkény (G. hirsuta W. et K.). Pártája nagyobb, halványkék, az alsó ajak foltja fehér. Az egész hajtás borzasan szőrös. Bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben él.

 

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A kerek repkény füves réteken, erdőszéleken, nyíltabb erdőkben, ligetekben él, ragaszkodik az üde talajviszonyokhoz. Az egész országban gyakori növényke.

 

KLASSZIKUS RECEPTEK

Szent Hildegárd a repkényt meleg és száraz növénynek tartja, és általános erősítő tulajdonságát emeli ki: úgy gondolja, hogy a gyengeség legjobb ellenszere a repkénnyel melegített bor, míg a repkény lúgjával történő fejmosás „hátráltatja, hogy megbetegedjen”.
Ezek mellett számos konkrét recept is kapcsolódik a repkényhez. Fülzúgás ellen például a vízben főtt füvet borogatásként a fejre, a melltájéki fájdalmak ellen pedig fürdőben a mellkasra kell tenni. Egy meglehetősen bonyolult receptet is leír: „Ha azonban valaki valamely fájdalom miatt a tüdejében szenved, amikor először kezdi érezni a tüdejében a fájdalmat, úgy hogy a fájdalom a torokra is átterjed, és hangja rekedtségét okozza, vegyen repkényt és valamennyivel több bazsalikomot, és ennél is több kempferiát: e füveknek a tálat harmadáig kell megtölteniük, és amikor megfőttek, szűrje át egy kendőn, majd pedig vegyen szerecsendiót, amennyit csak bír, és galangagyökeret, harmadannyit, körtefa fagyöngyét, kétszer annyit, mint a szerecsendióból, és törje ezeket porrá, ezt a port főzze a legjobb borban egy új edényben, hogy a bor harmadával meghaladja ebben az edényben a mondott port. Amikor ezt megtette, forralja fel ezt port a borban újólag valamennyi méz hozzáadásával, és adja hozzá az előbb mondott főzetet úgy, a borból kétszer annyi legyen, mint a vízből, és így igya ezt mértékkel étkezés előtt, evés után azonban annyit, amennyit a hozzáadott borból inni akar, de előbb egy felforrósított acéllal melegítse fel, és csak utána igya.”

Hieronymus Bock szerint „Dioszkoridész két erényt ad e növénynek. Az egyik, hogy negyven napon át iva elűzi a csípőfájást. A második, hogy hat napon át iva elűzi a sárgaságot. Ha így akarom használni, borban kell a füvet főzni és meginni. Az újabb mesterek a test belső és külső bajaira használják. Meleg száraz tulajdonságú. Ezt Fuchs a keserűségből és égetésből bizonyítja, ami bizonyos mértékben a leveleken és virágokon érezhető. Megnyit és tisztít. A leveleket és a virágokat használják, a gyökeret Dioszkoridész semminek tartja. Az égetett víz nagyon jó elzáródott májra, sárgaságra, vesekőre, megrekedt hószámra, rossz levegőre, tüdőbajra, rózsacukorral 14 napon át iva.
Egyesek azt mondják, hogy e fű vízben főzve megállítja a vörös vérhast. A mondott fű borban főzve és megiva mozgatja a húgyot, megnyitja az elzáródott májat és lépet, az égetett víz hasonló erényű. A repkény alapvető szer vesekőre és homokra, hajtja a húgyot, főzve és beáztatva. Egyesek égetett borba áztatják, 2 kanállal adnak belőle, s borókát is tesznek hozzá. Aki akar, más szereket is adhat hozzá, amelyek kihajtják a homokot és a húgyot és szétőrlik a követ, mint porcikafüvet, bakfüvet, fodorkákat …, korpafüvet, zsurlót, veronikát, borostyánt, édeskömény, petrezselyem, iringó, földitömjén, nyírfa gyökerét. Ugyanígy, zsidócseresznyét, borostyánmagot, szamócát, barackmagot, bojtorján- és csalánmagot és hasonlókat… D. Langius Epistoláiban a következő szirupot dicséri tüdőbajra: vedd a repkény vizét vagy tisztított nedvét fél fonttal, 9 lat fehér cukrot, főzd össze sziruppá. Ebből adj naponta, s tégy hozzá rózsacukrot…
A repkény borban vagy vízben főzve és ezzel gargalizálva gyógyítja a torok sérüléseit, melyek rothadástól vagy ételtől keletkeztek. A mondott főzet gyógyítja a száj más tisztátalanságait is és az asszonyok nemi részeit. A repkény nedve jó tisztátalan fisztulákra és más károkra, amiket tisztít és gyógyít. Végy négy latnyit a levelek nedvéből, negyed lat zöld rézrozsdát, keverd jól össze, nedvesíts be vele egy tépést és tedd a lukba, ez nagyszerű szer fisztulákra. Matthiolus Úr azt mondja, ha az ember a friss repkényleveleket faolajba áztatja és nyáron jó időre a napra teszi, nagyszerű szert kap kólikára és hascsikarásra. Meg lehet inni, vagy klistélyként használni.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A népi gyógyításban a friss, virágzó fű (mindkét faj) kipréselt levét, vagy a szárított füvet (kerek repkényfű – Hederae terrestris herba v. Hederae herba) használják, gyakran alkoholos kivonatot készítenek belőle.
  • MONOGRÁFIÁK, GYÓGYSZERKÖNYV: –
  • Hatóanyagok: Iridoid-glikozidokat, ásványi anyagokat (köztük kiemelkedően sok káliumot), illóolajat, szaponinokat, szerves savakat és C-vitamint tartalmaz.
  • Gyógyhatások: Átható illata és köptető hatása miatt a légutak tisztítására, és minden hurutos, nyálkás megbetegedésre ajánlott, mindenekelőtt asztma, szamárköhögés, köhögés, légcsőhurut kezelésére. Enyhe nyugtató. Serkenti a máj- és az epehólyag működését, étvágyjavító, emésztést serkentő és az egész anyagcserét szabályozó hatása van. Használatos vese- és húgyhólyagproblémák, kövek kezelésére, serkenti a vérképzést és tisztítja a vért. Külsőleg vérzéscsillapító, fertőtlenítő hatása van.
  • Adagolás: 1-2 teáskanálnyi szárított füvet 1/4 l forró vízzel leöntünk, majd 5 perc áztatás után leszűrjük. Napi adagja 1-2 csészényi.
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A megadott adagolás mellett nem ismertek. Nagyobb adagban emberre valószínűleg nem, de állatokra mérgező lehet, különösen lovakra veszélyes!