Mohn
Poppy
Mákfélék családja (Papaveraceae)
LEÍRÁS
A mák egyéves növény, karószerű, arasznyi hosszú, függőleges főgyökérrel, amelynek felső ágai megvastagszanak. A szár felálló, felső részén elágazó, 1-1,5 m magas, szőrtelen, hamvas zöld színű. Tő- és szárlevelei egyaránt nyeletlenek, elliptikusak vagy megnyúlt-tojásdadok, szélük durván, egyenlőtlenül fogazott vagy karélyos, válluk szíves. A növény minden része fehér tejnedvet tartalmaz. A virágok a hajtások végein magányosan állnak, felépítésük a családra jellemző. A négy sziromlevél fehér vagy rózsaszínes, tövén lilás folttal. Május-júliusban virágzik, a termés többrekeszű tok.
A már közeli rokonságába tartozó, arany- vagy narancssárga virágú, sallangosan szeldelt levelű dísz- és gyógynövény a kaliforniai mák (Eschscholtzia californica L.).
ELTERJEDÉS, ÉLÕHELY
A mák Kisázsiai eredetű, ősidők óta termesztett kultúrnövényünk, mely már az ókorban elterjedt Ázsiában és Európában is. Manapság minden kontinensen termesztik.
FELHASZNÁLT RÉSZEK
Legfontosabb drogja az éretlen tokból kifolyó, megszárított és porrá tört tejnedv (ópium, Pulvis opii, Opium), emellett felhasználják az érett tokot (Papaveris caput maturis, Papaveris caput maturis sine seminibus) is. A mákolaj (Oleum papaveris) szerepel a forgalmazható drogok listáján.
KLASSZIKUS RECEPTEK
Dioszkoridész klasszikus leírása a mákról a mai napig megállja a helyét: "Minden mák hűtő erővel bír, ezért az álom meghozására a fejet a levelek és a fejek főzetével szokták mosni, vagy meg is isszák. A mákfejek széttörve és árpadarával keverve, tapaszként feltéve jók forró dagadásokra, orbáncra és bőrkiütésekre, zölden széttörve és kis süteményeknek megcsinálva, megszárítva és eltéve, amikor kell, vagy magukban vízben főzve, míg a fele elfő, és újra mézben, míg nyelet lesz belőle, enyhítik a fájdalmakat, és jók köhögés és a torok, a légcső és a tüdő folyása ellen, és a has betegségére is. E nyelet még erősebb lesz, ha akácia ... nedvét teszik hozzá. A fekete mák összetörve és borral megiva jó hasmenés és túlzott asszonyi vérzés ellen. Ugyanez széttörve és vízzel a homlokra és a halántékra téve jó a túlzott virrasztásra. A mák nedve, amit latinul ópiumnak hívnak, erősebben hűt, szárít és sűrít, ebből egy kevés, vagyis egy lencsényi bevéve meghozza az álmot, és enyhíti a fájdalmakat, érlel és jó köhögés és hasbetegség ellen. Ha többet vesznek be belőle, károkat okoz, mivel legyőzhetetlen álomkórhoz vezet, egészen a halálig, amit a görögök Letargiának neveznek. Szintén jó a fej fájására, rózsaolajjal bekenve. Mandulaolajjal, sáfránnyal és mirhával becseppentve jó fülfájás ellen. Sült tojássárgájával és sáfránnyal feltéve jó a szemek forróságára és gyulladására. Ecettel sebekre, kiütésekre és orbáncra. Anyatejjel és sáfránnyal köszvényre, kúpként használva szintén meghozza az álmot. A legjobb máknedv, vagy ópium, szilárd és nehéz, illatával álmot hoz, ízre keserű, vízzel könnyen oldható, sima, fehér, nem szemcsés vagy ráncos, szűrőkendővel szűrhető, nem kemény, mint a viasz, a napon szétfolyik, fénynél meggyújtva fekete lángot ad, nem ég, miután kioldották, illatának erejét megőrzi. A máknedvet vagy ópiumot hamisítják, szarumákot vagy mézgát vagy vadsaláta nedvét keverik hozzá."
A mák Szent Hildegárd szerint hideg és nedves növény, aminek csak a magjait, és a belőlük préselhető olajat tárgyalja, bár ez utóbbiról elmondja, hogy "sem tökéletes egészséget, sem betegséget nem hoz". A magokat szerinte nyersen hasznosabb megenni, mint főzve, így alvást hoznak és enyhítik a viszketést, valamint eltüntetik a tetveket és a serkéket.
Hieronymus Bock fontosságához mérten részletesen ír a mákról: "Minden mákok ereje hűtő. Főképpen a fehéret dícsérik, majd a vöröset és harmadiknak a közönségeset. Minden fájdalmat csillapítanak, álmot hoznak, belsőleg vagy külsőleg használva...
A fekete mákok sokkal hidegebbek, mint a fehérek, ezért óvatosabban használandók. De meg kell jegyezni, hogy a mi mákjaink nem hűtenek annyira, mint a régieknél Görögországban. Ezért az ország és a levegő a felelősek. Mert hogy a talaj, a levegő és az ég megváltoztatja a növények erejét és minőségét, tudott dolog, ez könnyen belátható Galénosz, Plinius, Dioszkoridész és Theophrasztosz sok példájából.
Az apotékában desztillált vizet, két szirupot, egy egyszerűt és egy összetettet, amit Mesue írt le, nyeletet, amit "Loch de papavere Mesuae"-nak hívnak, "Diacodiumot", konzervát és olajat tartanak.
A vizet belsőleg állandó ébrenlétre, forró fejfájásra, elviselhetetlen szomjúságra és égető lázra használják, külsőleg jó forró és gyulladt szemekre, orbáncra és hasonló forró panaszokra.
Az összetett szirup erősebb, mint az egyszerű. Mindkettőt híg és csípős folyásra, köhögésre, ... ébrenlétre és nyugtalanságra, forró hasmenésre és vörös vérhasra, szomjúságra és túlzott asszonyi vérzésre használják. Vagy magukban, vagy saláta, tavirózsa, mák, csucsor, viola, porcsin vagy kövirózsa vizével veszik be.
A "Loch de papavere" hasonló hatású: nagyon jó csípős és híg feji folyásokra, amiből szédülés, torokfájás és állandó köhögés támad. Álmossá tesz, hasznos lehet oldalfájás és tüdőgyulladás (peripneumonia), valamint forró láz és vérköpés esetén.
A "Diacodium" sokféle..., mi a Diacodium simplex Galeni-t, a D. cum sapa-t és a D. solidum-ot használjuk. Az első akkor használatos, ha híg, csípős és forró folyások jönnek le, ami állandó köhögést és nyugtalanságot okoz. Ha gümők vannak a tüdőben, akkor hasznosabb mézzel bevenni. A második erősebben altat. A harmadik elhárítja a forró, csípős, híg folyásokat, csillapítja a köhögést ... ami a forró folyásokból jön létre.
A konzerva hasonló hatású, de nem olyan erős. Az olajat a halántékra, a homlokra és az orr kenik, hogy megnyugtasson. Bevéve csillapítja a szárazságot..., jó forró vesékre, külsőleg rátéve.
Továbbá a mákból van az ópium és a Mecorum is. Az ópium sokkal erősebb. Dioszkoridész megtanítja, hogyan kell mindkettőt elkészíteni. De a mi mákjainkból nem készítik, hanem máshonnan, főképpen Thebaide-ból hozzák be, ezért nevezik Opium Thebaicum-nak. Nagyon óvatosan és csak értő orvos használhatja, ha más orvosságok nem segítenek. Legyőz minden fájdalmat, altat, csillapítja a hasmenéseket és a vérhast, és megakadályozza a csípős forró folyásokat, melyek gyakran lefolynak. De mi inkább az ópiumot keverékekben használjuk, nem magában, főképpen a Laudanum opiatum-ot, ami nagyon jó fájdalomcsillapító és altató, 2, 3, 4 vagy öt szemernyit magában, pirulaként vagy valamilyen vízben feloldva és bevéve."
MODERN FELHASZNÁLÁSOK