LEÍRÁS

Gefleckter Aronstab/Lords-and-Ladies
Kontyvirágfélék családja (Araceae)

Foltos kontyvirág

A kontyvirág rendhagyó felépítésű, könnyen felismerhető növényfaj. Évelő növény, gyökere tojásdad, húsos. Tőlevelei hosszú nyelűek, háromszögletűek, jó arasznyi hosszúak, válluk nyilas, felszínük világoszöld, barna foltokkal. A kálmoséhoz hasonló, barnás torzsavirágzatát zöldes fellevél burkolja be. A fellevélből alakult cső elvékonyodó részénél a virágzati tengelyen hosszú szőrök találhatók (rovarcsapda), lejjebb helyezkednek el a porzós, és legalul a termős virágok. Április-májusban virágzik. Termései élénkpiros bogyók.
Közeli rokon növény a keleti kontyvirág (A. orientale M. B.). Legfontosabb elkülönítő bélyege, hogy levele nem foltos. Jóval gyakoribb az előzőnél, gyógyhatásuk azonos.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A kontyvirág üde talajú gyertyános-tölgyesek, bükkösök növénye. Az árnyékolást jól bírja. A foltos kontyvirág csak a nyugati országrészben található meg, a keleti kontyvirág minden középhegységünkben gyakori.

KLASSZIKUS RECEPTEK

Dioszkoridész egy másik, kevésbé csípős kontyvirágfajról ír: „A kontyvirágnak fehér gyökere van, mely főzve az ételben is élvezhető, mert nem túl csípős és maró. A levelek eltéve ételnek is használhatók, de csakis szárítva vagy megfőzve. A gyökerek, magok és levelek a keserűfüvekhez hasonló hatásúak, főképpen a gyökér tehénszarral feltéve köszvény ellen… Az egész növény jó enni, enyhe csípőssége miatt.”

„A kontyvirág sem nem langymeleg, sem nem túlzottan erős, hanem egyenletes és mértéktartó melegsége van, ahogy a nap a pirkadat után kellemes meleget ad” – írta Szent Hildegárd. A lepra kiváló ellenszerének tartja: „És az az ember, akiben a rothadás fekete pörsenéssé válik, amelyben az ember halála vagyon, … akkor ennek az embernek a kontyvirág leveleit vagy gyökerét kell enni adni, és ez mérsékeli benne a túl nagy forróságot és a túl nagy hideget, … hogy az gyengéden tűnik el.”; emellett a levele sóval, vagy a gyökere mézzel köszvényes rohamok elleni elsősegélyszer. A kontyvirág gyökere borban főzve jó ellenszere a „gyomor nyálkás lázának”, de azok is igyák, „akikben melankólia nő, akiknek sötét a kedélye, és mindig szomorúak”.

Hieronymus Bock részletesen kifejti a csípősségbeli különbségek okát is: „A kontyvirág forró száraz természetű, ezért szétoszlat minden durva nedvességet, belsőleg és külsőleg is gyógyító. Galénosz azt mondja, meleg és száraz az első fokon. De Fuchsius szerint egy másik fajról beszél, amely kevésbé forró. Mert az országtól is függ, és az egyikben forróbb, mint a másikban, ahogyan Galénosz maga is írja. Mert Cyrenia-ban olyan enyhe, hogy répaként eszik. Ázsiában sokkal forróbb és hevesebb, és inkább gyógyszerként használják. Nálunk is mértékfelett csípős, a harmadik fokon száraz és meleg. Matthiolus a negyedik fokon melegnek és száraznak tartja. Mert aki a gyökeret megpróbálja, olyan égető érzése lesz a nyelvén és torkában, hogy nem tud enni sem. Ezért friss vajat kell rá enni, vagy tejjel gargalizálni. A kontyvirág gyökere, mondja továbbá Galénosz, tisztító, eloszlató, elemésztő és a sűrű, durva nedvességeket híggá tevő és feloldó erővel is bír. Főképpen a gyökeret használják. De a leveleket és a magokat sem kell eldobni. Az apotékákban a kontyvirág minden részéből készült vizet tartják. Két nagyszerű erénye van: először naponta kétszer 3 latnyit megiva jó sérvre. Azután erősen tisztítja a tisztátalan károkat és sebeket.
A kontyvirág gyökere zölden és szárítva, főleg a kibomlott levelekkel használatos az orvoslásban, először megtörve és legalább negyed latnyit beadva, biztos bevált szer mérgek és pestis ellen, egyesek ugyanannyi teirákumot is adnak hozzá. A fűből kipréselt nedvből egy kanálnyi, vagy több megiva hasonló hatással bír, és ha kevés ecetet is tesznek hozzá, a gyökér és a nedv nem égeti a nyelvet. A kontyvirág porrá törve és bevéve negyed latnyit fél lat cukorral hasznos a szuszogó embereknek, mivel szétoszlatja a sűrű flegmatikus nedvességeket, kiköpteti azokat, tisztítja a tüdőt és a mellet, híres gyógyszer nyálkás köhögésre. A mondott szer jó a gyomor nyálkájára is, lágyan purgálja a flegmát és a melankóliát. A kontyvirág megtört gyökere frissen vagy szárítva hatalmasan hajtja szülés után az asszonyok kitisztulását, a marháknak és más állatoknak is haszonnal adható ilyen dolgokra. A mondott hatással a kipréselt nedv és az égetett víz is bír. Az égetett víz a sérvet is gyógyítja, minden alkalommal 3 vagy 4 latnyit bevéve. A gyökér megszárítva és porrá törve, lisztbe keverve és kenyeret sütve belőle segít a mellbajosoknak és nehezen lélegzőknek. A gyökér tejben megfőzve és megéve legyőzi a köhögést. Fél latnyi a magokból fehér borral megiva kihozza az asszonyi hószámot, a méhlepényt és a szülés után maradt tisztátalanságokat. Egy kiadós recept sérvre, ami sokaknál bevált: végy körtikét két marokkal, tyúktojásnyinál kissé kisebb kontyvirággyökeret, törd meg ezeket, önts rá két mérőnyi vizet, főzd felére, majd kendőn szűrd át és nyomd ki. E főzetből kell a betegnek minden nap korán reggel és este, mikor aludni tér, jó meleg italt készíteni. A szűrés után maradt füvet pedig mozsárban kell megtörni és tapaszként a sérvre tenni. De előtte a kitüremkedett belet vissza kell tolni a testbe. A mondott italt és tapaszt néhány napon át folytatni kell, ezalatt keveset kell mozogni, a legjobb ágyban feküdni, és tartózkodni az evés és ivás minden mértéktelenségétől, így segíteni fog. Egyedül a gyökér porát is lehet használni és naponta hús- vagy tyúklevesbe tenni. De a kötésnek állandóan fenn kell lennie.

Foltos kontyvirág

Foltos kontyvirág

Pestisre és más kiütésekre nem tudok gyógyítóbb füvet, mint a kontyvirág zöld leveleit, rátéve, e levelek frissen vagy szárítva nagy haszonnal tehetők régi gonosz kelésekkel borított combra is. A égetett víz vagy a nedv tisztítja a régi sebek minden tisztátalanságát, és meggyógyítja azokat. A fű a gyökérrel borban és olajban megfőzve és melegen rátéve gyógyítja a szemölcsöket és visszahajtja a testbe a kitüremkedett végbelet… A levelek tehénszarba keverve és melegen felkötve elűzik a podagra fájdalmait. A zöld levelek feltéve gyógyítják a régi gonosz károkat és fisztulákat, ugyanígy a gyökér is, ha porrá törik és rászórják, gyógyítja a régi sebek minden tisztátalanságát és meggyógyítja azokat. A vörös magok megtörve vagy nedvük kipréselve és rózsaolajjal keverve, melegen a fülbe téve segítenek annak fájdalmán…”

 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Régebben gyöktörzsét (Ari rhizoma), ritkábban leveleit (Ari folium) gyűjtötték.
  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –
  • Hatóanyagok: Mérgező csípős alkaloidokat (arin, aroin, aronin), valamint szaponinokat és ciánglikozidokat tartalmaz.
  • Gyógyhatások: –

    Hatások, mérgezési tünetek: Izzasztó, köptető hatása miatt régebben elsősorban légzőszervi panaszok, gyulladásos nyálkahártya-betegségek, krónikus hörghurut, szájüregi gyulladások, köhögés, valamint gyomorhurut, gyomorfájdalmak kezelésére ajánlották. Házilagos használatra nem alkalmas! Nyersen fogyasztva irritálja a száj, a nyelőcső és a gyomor nyálkahártyáját, felszívódva (a véráramba kerülve) izgalmi állapotot, később bénulást, görcsös hányást, görcsöket és szívpanaszokat okozhat. Elsősegélyként aktív szén és nyálkatartalmú főzet fogyasztása, majd mielőbbi orvosi ellátás szükséges!

  • Adagolás: –
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: –