LEÍRÁS

Mistel/Mistletoe

Fakínfélék családja (Loranthaceae)

A fagyöngy fán élő (ún. epifiton) és félélősködő életmódot folytató cserje: vizet von el a fától. Örökzöld, villás ágrendszerű növény, az ágak és a levelek egyaránt sárgászöldek, fényesek. A levelek oválisak, ép szélűek, tagolatlanok. Bokrainak átmérője akár az 1 m-t is elérheti. Nehezen észrevehető, zöld virágait kora tavasszal hozza, szép fehér bogyói azután ősztől tavaszig az ágakon maradnak. A lehullott bogyók megnyúlósodnak, megtapadnak a fa kérgén (vagy éppen a madarak lábán) és kicsírázva gyökereikkel megkapaszkodnak a gazdanövényen.
Hazánkban a fagyöngyön kívül egyetlen fán élősködő cserje fordul elő: a fakín (Loranthus europaeus Jacq.). Bogyói sárgák (hívják sárga fagyöngynek is), ágai szürkések, nem zöldek. Lombhullató növény, ennek alapján télen könnyen elkülöníthető a fagyöngytől.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A fehér fagyöngy Európában és Ázsia északi részén, egészen Japánig honos. Három alfaját különítik el, aszerint, hogy milyen gazdanövényeken élősködik. Magyarországon szinte mindenütt megtalálható, de nem egyenletes eloszlásban: gyakori például a Bakony nyugati részén, s általában a Dunántúlon, a Budai-hegységben viszont meglehetősen ritka. Temetőkben is elterjedt.

KLASSZIKUS RECEPTEK

Az év nevezetes pontjain kívül további négy ünnep található a kelta fanaptárban, szintén szimmetrikus elhelyezkedésben: lényegében az évszakok kezdetét jelölik. A fagyöngyről nevezték el a tél kezdetének ünnepét (Samain, november 1.). Talán mindenki tud róla, hogy a druida kultuszokban a tölgyfa mellett a fagyöngy volt a másik meghatározó növény, s legtöbb északi országban máig az újrakezdés, a békesség jelképe. Az angolok például fenyő helyett magyallal és fagyönggyel ünneplik a karácsonyt.

Plinius együtt említi a fagyöngyöt és a fakínt, elsősorban madárlép-alapanyagként, s csak másodlagosan gyógyszerként: „Lágyító szer, feloszlatja a daganatokat és kiszárítja a görvélyes sebeket. Gyantával és viasszal alkalmazva bármely felszíni tályogot megpuhít. Néhányan minden egyes összetevővel külön-külön azonos mennyiségű galbánumot (gumigyanta) is adnak hozzá és ezt a keveréket szintén sebek kezelésére használják.”

Bár Hildegard von Bingen a fagyöngyöt nem tárgyalja külön, néhány gyógyhatását a körtefa kapcsán mégis megemlíti; hiszen a körtefán növő fagyöngyöt tekintette a leghatásosabbnak. Ezek szerint a kehesség elűzéséhez a fagyöngy porát édesgyökér porával kell keverni. A köszvényeseknek valamivel bonyolultabb receptet ajánl: a fagyöngyöt három napra olívaolajba kell áztatni és ezalatt kétszer annyi szarvasfaggyúba két napra apróra tört szőrfüvet kell tenni. A három nap elteltével a fagyöngyöt az olajban össze kell törni, le kell szűrni és a faggyút újra felengedve az olajat hozzáadni.

Fehér fagyöngy (Viscum album L.)

Hieronymus Bock a következőket írja a fagyöngyről: „A fagyöngy minden dagadást leoszlat, meglágyít és kihúz. Természettől fogva inkább vizes, mint száraz, sem nem hideg sem nem meleg, közepes hőmérsékletű, a testben és kívül is használatos. Egyes empírikusok és varázslók azt tartják, ha a tölgyfa vagy körtefa fagyöngye nem érinti a földet, jó nyavalyatörésre, porrá törve és borban megiva, ezért rózsafüzért csinálnak belőle, mások ezüstbe foglaltatják és más ékszerekkel együtt a kisgyerekek nyakába akasztják. Nyavalyatörésre a tölgyfa fagyöngye a legjobb, 40 napon át kell a porát szedni. A tölgyfa fagyöngye a nyakba vagy a karra akasztva erősíti a terhes asszonyok magzatát. Minden fagyöngy frissen széttörve, sűrű nedvét kifolyatva és a fájó fülbe téve szétoszlatja a kelést, lágyítja azt néhány napon belül és csillapítja a fájást. A fagyöngy széttörve és tapaszként feltéve eloszlat minden csomót és dagadást a fülek mögött. Tömjént keverve hozzá és feltéve (ahogyan előbb áll) tisztítja és gyógyítja a régi károkat is. A fagyöngy oldatlan mésszel széttörve és tapaszként a lépre téve, lelappasztja azt. A mondott gyógyszer borélesztővel temperálva és feltéve fényessé teszi a durva körmöket. Legközönségesebb használata a madárlép. … A fagyöngy és a cickafark nedvéből készült tapasz jó a gyerekek sérvére. A fagyöngy borban főzve és ráülve csillapítja a méhfájást. Az a fagyöngy, amelyik vadkörtefán nő, leveleivel összetörve és kappanzsírral tapaszként az eltört tagokra téve nagyszerű segítség.”

 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Októbertől decemberig, valamint március-áprilisban gyűjtik a vékonyabb, leveles ágakat (Visci stipes).
  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: A fagyöngyről pozitív E-monográfia készült, újabb összefoglalókban viszont nem szerepel.
  • Hatóanyagok: Polipeptideket, glikoproteineket (lektinek), poliszaharidokat, flavonoidokat, triterpéneket, valamint nyomokban kolint, acetilkolint, hisztamint és szabad aminosavakat tartalmaz.
  • Gyógyhatások, indikációk: A monográfia degeneratív gyulladásos ízületi panaszok szegmentterápiájára (kutiviszcerális reflex) és rosszindulatú daganatos betegségek kiegészítő kezelésére (nem-specifikus ingerterápia) ajánlja, kizárólag készítmények formájában. Vérnyomáscsökkentő hatása olyan enyhe, hogy nem bír terápiás jelentőséggel.
  • Adagolás: Teáját nem forralással, hanem félnapos hideg vizes áztatással készítik (2 púpozott teáskanálnyi szárított drog 1/4 l vízben), napi adagja 2 csészényi.
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A megadott adagolásban nem ismertek.