LEÍRÁS

Fenchel/Fennel
Ernyősvirágzatúak családja (Apiaceae, Umbelliferae)

Édeskömény (Foeniculum vulgare L.)

Az édeskömény egy-, gyakrabban többnyári vagy évelő növény, erőteljes, 1 m-nél hosszabbra is megnövő répagyökérrel. Szára kerek, finoman bordázott, kékeszöld, felső részében dúsan elágazó. Levelei nyelesek, két-háromszorosan szárnyasan szeldeltek, a szeletkék fonalasak. A sárga virágok összetett álernyőt alkotnak, a gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Júliustól szeptemberig virágzik. Termése hosszúkás, bordázott ikerkaszat. A magok kb. 1 cm hosszúak, zöldesek vagy barnásak, enyhén hajlítottak. A növény minden része jellegzetes ánizsszerű illatot áraszt. Több alfaját és változatát is termesztik, a legismertebb a közönséges vagy keserű édeskömény (F. v. ssp. capillaceum var. vulgare) és a fűszer vagy édes édeskömény (F. v. ssp. capillaceum var. dulce). A taxonok az egyes  illóolajkomponensek (transz-anetol, esztragol, fenkon) arányában térnek el egymástól, gyógyászati felhasználásukban nincs különbség.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Az édeskömény a Földközi-tenger vidékén őshonos, a mediterrán országokban, valamint Kínában és Amerika egyes vidékein nagy tételben termesztett, meleg és napfényigényes növény. Meleg, napsütötte területeken nálunk is termeszthető.

KLASSZIKUS RECEPTEK

Dioszkoridész szerint „A édesköményt görögül Marathron-nak, latinul Foeniculum-nak hívják. Füve vagy magjai árpakásával megéve vagy főzete megiva jó a vesék és a hólyag bajaira, mivel hajtja a húgyot, borban megiva is jó. Jó kígyómarásra és hajtja az asszonyok hószámát. Hideg vízzel megiva enyhíti a gyomor émelygését és forróságát lázas betegeknél. A gyökere megtörve, mézzel tapaszként feltéve gyógyítja a kutyaharapást. Az édeskömény szárának és leveleinek nedvét kipréselik, napon megszárítják és a látást élesítő gyógyszerekhez adják. A friss, zöld magok nedvét is kipréselik, az ágakét és levelekét is, ugyanarra jók. A gyökerekből is nedvet préselnek, amikor a levelek kezdenek kifejlődni. Hispániában napnyugta felé eső része mézgához hasonló nedvet ereszt magából, mivel a lakosok középen megvágják a szárat, amikor virágzik és tűz fölé is tartják, hogy a forróság miatt annál könnyebben izzadja ki a mézgát, mely szemgyógyszerként a nedvnél sokkal erősebb.”

Plinius elsősorban szemgyógyszerként írja le: „Az édesköményt az tette híressé és azt tartották róla, hogy az a kígyó amelyik megízleli, levedli a régi bőrét, sőt leve még a látásukat is javítja. Ennélfogva arra következtetnek, hogy az édeskömény levével el lehet mulasztani az emberi látás homályosságát. A nedvet a szár rügyezésekor gyűjtik, a napon megszárítják, majd mézzel kenőcsőt készítenek belőle.”

„Az édeskömény … kellemes melegséget és jó vért ád, jó emésztést okoz” – mondja Szent Hildegárd, és azzal folytatja, hogy haszonnal lehet más növények mellé adni gyógyszerekben. Önállóan is hasznos, ha a növényt vagy a magját naponta éhgyomorra fogyasztják, „csökkenti a rossz nyálkát és a rothadásokat, elnyomja a lélegzet kellemetlen szagát, és a szemeket tisztán látóvá teszi”. Ha a beteg gyomrából kell a rossz nyálkát kiűzni, az édesköményt kétszer annyi lestyánnal és csalánnal kell összekeverni, és liszttel vagy kenyérrel ebből „ételt készíteni”. Melankólia ellen a pépesre tört édesköménnyel kell a beteg homlokát, halántékát, mellkasát és gyomrát bedörzsölni. Egy univerzális receptet érdemes szó szerint idézni: „Vegyen az ember édesköménymagot, fele annyi galangagyökeret, a galangagyökér felényi boszorkányfüvet és annak felényi hölgymált, együtt törje ezeket porrá és szűrje át egy kendőn, és néhány órával ebéd után szórja ezt a port meleg, de nem forró borba és igya meg. És ez a por az egészséges embert egészségesen tartja, a beteget azonban megerősíti, rendben tarja az emésztést és erőt kölcsönöz, jó és szép arcszínt ad, és minden embernek használ, ha megeszi, függetlenül attól, hogy egészséges avagy beteg”.

Édeskömény (Foeniculum vulgare L.)

Hieronymus Bock több oldalt szentel az édesköménynek: „Az édeskömény minden részével hasznos növény, de a magvai a leghasználatosabbak, természetük szerint melegek és kissé szárazak, sok dologra jók a testben és külsőleg. Galénosz azt mondja, hogy meleg a harmadik fokon és száraz az elsőn. Elsősorban a magokat és a gyökeret használják. A magok a négy nagy meleg mag közé tartoznak. A gyökér az öt étvágykeltő és vizelethajtó gyökér egyike. Az officinában vizét, olaját és cukrát használják. A víz belsőleg és külsőleg jó. Belsőleg tágítja a tüdőt köhögésben, szuszogásban és szűkkeblűségben, meghozza a tejet, megnyitja a lépet, májat, a veséket és a húgyutakat, segít sárgaság ellen, hajtja a húgyot, megtöri a követ és segíti a hószámot. Külsőleg nagyon jó sötét és zavaros látásra. Az olaj jó hideg és szeles gyomorra, méh- és bélfájdalmakra, serkenti a húgyot és a vérzést, kihajtja a vesékből a követ és a homokot. 3 vagy 4 cseppnyit kell belőle beadni édeskömény vagy ánizs vizével. A cukor serkenti az emésztést, kiűzi a szeleket és a böfögést a gyomorból, jó a rossz látásra, elűzi a szédülést, javítja a gondolkodást, tejet csinál, megsokszorozza a természetes magokat, kellemes és jó lélegzetet csinál, segít a szűkkeblűeknek, szuszogóknak és a sokat köhögőknek. Az édeskömény megnyitja azt, ami elzáródott, szétoszlat, ellenáll a méregnek, hajtja a húgyot és az asszonyi vérzést, csillapítja a gyomor és a belek szeleit és felfúvódását, főképpen a magvai…
A magok borban megfőzve és megiva segítenek azoknak, akiket kígyó mart meg. Kihajt más mérgeket is, serkenti a hószámot, hasznos vesekőre, hajtja a húgyot és a sűrű nyálkát, sokszorozza a tejet. A magok vagy a felső hajtások, vagyis a virágok vízben megfőzve és megiva elűzik a gyomor természetellenes forróságát, csillapítják az émelygést és öklendezést. Hasznos jó víz forró száraz köhögésre. A magok vagy cukruk megéve jók minden sűrű flegmatikus nedvességre, amit az édeskömény állandó használata szétoszlat és kilök. Hasznos magok sötét látásra. A fent mondott erényekkel az édeskömény vize is bír. Mostanában az édesköménymagoknál nincsenek hasznosabb magok az orvoslásban. Sokan étkezés után, befejezésként eszik, és jól teszik. A magok jók a megkeményedett elzáródott lépre és májra, eloszlatják a megállott vért a testben, ami esésétől vagy ütéstől gyűlt össze. A magok széttörve meleg tejbe téve és a szopós csecsemőknek adva jók szuszogásra és nehéz légzésre. A gyökér borban megfőzve és megiva jó vízkórosoknak és a hascsikarástól szenvedőknek. Az édesköményből nagyszerű szemport csinálnak zavaros és sötét látásra. Más, a szemnek hasznos szereket is adnak hozzá, mint szemvidítót, vasfüvet, rutát, fecskefüvet, bakfüvet, rozmaringot, szurokfüvet, csombormentát, borágót, macskagyökeret, koriandert, ánizst, kaprot, petrezselymet, kömény és lestyán magjait …, szerecsendióvirágot, fahéjat, hosszú borsot, kubébát, kardamónt, szegfűszeget, gyömbért, stb. E port vagy étkezés előtt vagy utána kell bevenni. Fehér cukrot is lehet hozzá adni. Egy jó por gyermekágyasoknak a tej megsokszorozására: végy fél lat édesköménymagvat, negyed lat saláta-, petrezselyem-, kapor- és ánizsmagot. Törd tiszta porrá. Ebből adj reggelente éhgyomorra 4 skrupulusnyit fehér borral. Ugyanezt teszi a nedv is mézzel keverve. Vagy, ami nagyon jó, főzd a gyökeret pörkölt árpával vízben, tégy friss vajat a leszűrt lébe és idd melegen. Vagy idd állandóan a bort, amiben friss édeskömény ázott. Kiadós szer tüdőbajra: végy tisztított édesköménynedvet, jól lehabozott mézet, mindegyikből 1 fontnyit, főzd sűrűre. Tégy aztán hozzá fél latnyi raponticumot és édesgyökeret… Adj evés után egy kanálnyit. Kő ellen végy 2 lat édesköménymagot, ánizs-, kőtörőfű-, édesgyökér-, kömény- és petrezselyemmagot 1 lattal …, 2 latnyit a legjobb cukorból. Törd ezt finom porrá. Adj belőle fehér borral negyed latnyit vagy 4 skrupulusnyit.
Az édeskömény vize jó zavaros szemekre, reggel és este beletéve, megöli a fülben a férgeket is. Ugyanilyen erejű a kipréselt nedv és a mézga is. A gyökér széttörve és tapaszként feltéve jó a pókok és skorpiók mérges csípésére, gyógyítja a veszett kutyák marását, előtte húggyal vagy ecettel mosva. A nedvet a következőképpen gyűjtik: veszik a gyökeret, a füvet, a virágokat vagy az éretlen magokat, ezek a legjobbak. Ezt jól össze kell törni és kipréselni, a napon megszárítani és összegyűjteni, nagyszerű szer sötét szemekre édesköményvízben vagy másban eloszlatva és belecseppentve. Ugyanígy, ha a beteg korán reggel édesköményt rág és lélegzetét a szemekbe vezeti és utána a megrágott édesköménnyel a szemhéjait bedörzsöli. Sötét szemekre végy negyed latnyi szárított sólyomvért, nyolcad latnyi édesköménymagot, törd meg őket és keverd jól össze. E keverékből kell minden reggel egy keveset a szemsarokba kenni. Fájó mellre végy édesköménygyökeret, főzd meg jól borban vagy vízben, míg megpuhul, tedd így vagy tejmelegen a mellre, ettől egészséges lesz. Ha el akarod tüntetni arcodról a vörös foltokat, melyek úgy néznek ki, mint a fél pattanások, végy édesköményt, törd apróra, majd végy öreg zsírt, keverd benne el jól a magokat, kend ezzel az arcod, tiszta lesz. Minden gyökér és fű között nincs a méheknek kellemesebb, mint az édeskömény, ha az ember megtöri a füvet és bekeni vele a kaptárat, a méhek szívesen benne maradnak. Egy recept koszra: végy édesköménymagokat, salétromot, ként, mindből ugyanannyit, törd porrá, borral készíts belőle kenőcsöt, ezzel kend este a fejed, reggelente pedig mosd borral, amiben édesköménymagokat főztél. Egy jó csepp rossz látásra: végy 2 latnyi tisztított édesköménynedvet, fél lat mézet, keverd össze. Ebből tégy naponta háromszor 3 cseppet a szemekbe. Egy másik, ami szintén elűzi a szemek foltjait: végy 1-1 lat jól megtisztított édeskömény- és fecskefűvizet, 3 lat anyatejet, 1 skrupulusnyi porrá tört áloét, 10 gránum sáfrányt, keverd ezeket össze. Egy nagyon jó másik: végy édesköménymagokat, mézet, fogolyepét, mindből ugyanannyit, keverd össze és hagyd 10 napig a napon.”

Jean Valnet leírása szerint a gyökeret vizelethajtó, szélhajtó és havi vérzést elősegítő hatásuk miatt vizeletrekedés, húgyúti kövek, különféle húgyúti gyulladások, influenza megelőzésére, valamint köszvény kezelésére használják. A magok és az illóolaj emésztést serkentő, étvágygerjesztő, általános erősítő, havi vérzést elősegítő, görcsoldó, hashajtó, tejhajtó, hánytató, eloszlató hatással bírnak, ezért szélszorulás, étvágytalanság, emésztési problémák, levegőnyelés, bélgörcsök, vizeletrekedés, húgyúti kövek, köszvény, elégtelen havi vérzés, különféle tüdőbetegségek, gyomorfájás, idegi alapú hányás, tejelégtelenség, valamint bélférgek kiűzésére használják.

 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A magok egy növényen is különböző időben érnek meg, mindig a teljesen éretteket kell legyűjteni (Foeniculi amari fructus, Foeniculi dulcis fructus). A keserű édeskömény magjaiból és a hajtásából illóolajat is desztillálnak (Foeniculi amari fructus aetheroleum, Foeniculi amari herbae aetheroleum).
  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: Az édeskömény magjáról pozitív E-monográfia, ESCOP-és WHO-monográfia készült. Az összes felsorolt drog hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.Hg. VIII.).
  • Hatóanyagok: Elsősorban illóolajat (2-6%, benne transz-anetolt, fenchont és esztragolt), továbbá flavonoidokat (rutin, kempferol, kvercetin), kumarinokat tartalmaz.
  • Gyógyhatások: A monográfiák részben felső légúti hurutok, részben diszpepsziás panaszok, elsősorban emésztőszervi görcsök, felfúvódás, teltségérzés kezelésére ajánlják. Szélhajtó, gyomorerősítő, görcsoldó, gyulladásgátló és légúttisztító hatású. Elsősorban az emésztőrendszer, a légzőszervek hurutos megbetegedéseinek kezelésére szolgál. Enyhe nyugtató és tejhajtó hatása is ismert.
  • Adagolás: 1 púpozott teáskanálnyi porrá tört magot 1/4 l forró vízzel leöntünk, majd 10 perc állás után leszűrjük. Napi adagja 2-5 csészényi (felnőtteknek és 10 év fölötti gyermekeknek 5-7 g drog, 4 és 10 év között 4-6 g, 1-4 éves korban 3-5 g, 1 éves kor alatt 2-4 g), légúti panaszok kezelése esetén célszerű mézzel ízesíteni, vagy mézes kivonat, szirup formájában adni, gyomorpanaszok, felfúvódás esetén célszerűbb édesítetlenül használni.
  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A megadott adagban nem ismertek, nagyon ritkán allergiás bőr- és nyálkahártyareakciókat okozhat. A cukros-mézes gyógyszerformák használata cukorbetegek számára ellenjavallt!