BEVEZETÉS

Az igazságot lehetetlen szavakba önteni. E könyv szerzõje nem vágyott rá, hogy prédikációt tartson, sõt egyáltalán nem kedveli a tudás ilyen formában történõ átadását. A következõ oldalakon megpróbálta lehetõség szerint egyszerûen megmutatni életünk célját, a bennünket körülvevõ nehézségek hasznát, és azokat az eszközöket, melyekkel visszanyerhetjük egészségünket, - s azt is, hogyan válhatunk valóban önmagunk gyógyítóivá.

ELSÕ FEJEZET

Az élet története olyan egyszerû

A kisgyermek elhatározta, hogy fest egy házat az édesanyja születésnapjára. Kicsi lelkében a ház már el is készült. Tudja, milyennek kell lennie, a legapróbb részletig minden készen áll, már csak papírra kell vetni.

Elõkerül a festékdoboz, az ecset és a rongy, s lelkesedéssel és boldogsággal telve veti bele magát a munkába. Figyelme és érdeklõdése középpontjában az van, amit éppen csinál, semmi sem tudja ettõl eltéríteni.

A kép idõben el is készül a születésnapra. A legjobb képességei szerint öntötte formába a ház ideáját. Mûalkotás ez, hiszen egészen belõle született, minden ecsetvonás az édesanyja iránti szeretetét mutatja, minden ablak, minden ajtó azzal a meggyõzõdéssel készült, hogy a helyén van. Még ha úgy is néz ki az egész, mint egy szénakazal, akkor is a valaha festett legtökéletesebb ház: jól sikerült, hiszen a kis mûvész teljes szívét, lelkét és egész valóját vitte bele, míg készítette.

Ez az egészség, a siker, a boldogság és az igaz szolgálat. Szolgálat a szeretet által, a magunk egyéni módján, tökéletes szabadságban.

Így jöttünk le erre a világra, megtervezve életünk ösvényeit, tudván azt, hogy milyen képet kell megfestenünk. Már csak az van hátra, hogy mindezt fizikai formába öntsük. Teljes élvezettel és érdeklõdéssel haladunk, minden figyelmünket a kép tökéletesítésére koncentrálva, és fizikai életünkben, az általunk választott környezetben, legjobb képességeink szerint valósítjuk meg gondolatainkat és céljainkat.

S ha elejétõl a végéig teljes erõnkkel saját elképzeléseinket, saját vágyainkat követjük, akkor nem vallunk kudarcot, életünk sikeres, egészséges és boldog lesz.

A kis festõ története illusztrációul szolgálhat arra is, hogy az élet nehézségei megakadályozhatják, megzavarhatják ezt a sikert, egészséget és boldogságot, és - ha engedjük, hogy befolyásoljanak minket -, eltéríthetnek minket céljainktól.

A gyermek nagy lelkesedéssel és boldogsággal fest, amikor megjelenik valaki és azt mondja: Miért nem teszel ide ablakot és amoda ajtót, a kerti ösvénynek pedig erre és erre kellene futnia! Az eredmény az lesz, hogy a gyermek teljesen elveszíti érdeklõdését a munkája iránt; lehet, hogy folytatja, de most már valaki másnak az elképzeléseit rajzolja le. Talán haragos, ideges és boldogtalan lesz, de nem meri visszautasítani az idegen ötleteket; talán meggyûlöli a képet, esetleg össze is tépi. Efféle reakciókra lehet számítani, a gyermek karakterétõl függõen. Lehet, hogy a kész kép felismerhetõen egy házat fog ábrázolni, a festmény mégis tökéletlen és félresikerült lesz, hiszen valaki másnak a gondolatait tükrözi majd, nem a gyermekét. Nem is lehet születésnapi ajándék, talán el sem készül idõben és az édesanya még egy egész évet várhat az ajándékára.

Ilyen a betegség is: reakció a beavatkozásra. Átmeneti sikertelenség és boldogtalanság, amelynek az az oka, hogy megengedjük, hogy mások beleavatkozzanak az életünkbe, és kétséget, félelmet vagy közömbösséget plántáljanak belénk.

MÁSODIK FEJEZET

Egészségünk lelki harmóniánktól függ

Elsõdleges fontosságú, hogy tisztán megismerjük és megértsük az egészség és a betegség valódi jelentését. Az egészség jogunk és örökségünk. A teljes összhang lelkünk, gondolataink és testünk között, s nem valami távoli, elérhetetlen ideál. Olyan egyszerû és természetes, hogy sokan közülünk nehezen értik meg.

A földi világ csupán a szellemi világ interpretációja. A legkisebb, látszólag legjelentéktelenebb esemény mögött is Isteni szándékok rejtõznek.

Mindannyiunknak Isteni küldetése van ezen a földön, aminek megvalósításához lelkünk gondolatainkat és testünket eszközként használja, s ha e három összhangban mûködik, az eredmény tökéletes egészség és boldogság lesz.

Az Isteni küldetés nem önmagunk feláldozása, nem visszavonulás a világtól, nem a szépség és a természet élvezetének visszautasítása, éppen ellenkezõleg: minden dolog teljesebb és magasabb élvezetét jelenti. Azt, hogy szeretettel, teljes szívünkkel és lelkünkkel végezzük munkánkat, legyen az bármi, házimunka, gazdálkodás, festés, színjátszás, vagy embertársaink szolgálata a házban vagy az üzletben. És akármivel foglalkozzunk is, ha mindenekfelett szeretjük, akkor ez Lelkünk egyértelmû parancsa, a földön elvégzendõ feladatunk, s csakis ebben adhatjuk valóban önmagunkat, hétköznapi, fizikai módon ez fejezi ki Igaz Valónk üzenetét.

Egészségünkrõl és boldogságunkról mi döntünk azzal, hogy mennyire tudjuk értelmezni Lelkünk üzenetét.

A tökéletes emberben minden spirituális tulajdonság megvan, s azért jöttünk erre a világra, hogy egyiket a másik után kifejezésre juttassuk, tökéletesítsük és megerõsítsük, azért, hogy se a rossz tapasztalatok, se a nehézségek ne tudjanak meggyengíteni minket, vagy eltéríteni küldetésünk teljesítésétõl. Ahogyan földi foglalkozásunkat, úgy külsõ körülményeinket is mi választottuk, mint a lehetõ legalkalmasabbakat arra, hogy minél alaposabban próbára tehessük magunkat. Mindenkori feladatunk teljes tudatában jövünk; azzal az elképzelhetetlen privilégiummal jövünk, hogy tudjuk: minden csatát már a harc kezdete elõtt megnyertünk, hogy a gyõzelem már a próbatételek megkezdése elõtt a miénk, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy a Teremtõ gyermekei és mint ilyenek, Isteniek vagyunk, legyõzhetetlenek és leigázhatatlanok. E tudás birtokában az élet élvezet, a megpróbáltatások és tapasztalatok kalandoknak tûnnek, mivel csupán fel kell ismernünk erõnket, hûnek kell lennünk Isteni Mivoltunkhoz, és minden megoldódik, ahogyan a köd is szertefoszlik, ha kisüt a nap. Isten valóban uralmat adott gyermekeinek minden dolgok felett.

Lelkünk minden helyzetben, minden nehézségben vezet majd minket, ha hallgatunk rá; s ha ily módon gondolataink és testünk megtalálják valódi vezetõjüket, tökéletes boldogságot és egészséget sugározva éljük majd le életünket; annyira szabadok leszünk minden bajtól és felelõsségtõl, akár a bizalommal teli kisgyermek.

HARMADIK FEJEZET

Lelkünk tökéletes, hiszen a Teremtõ gyermekei vagyunk, s minden üzenete a javunkat szolgálja

Az egészség tehát nem más, mint a valódi tudása annak, hogy kik is vagyunk valójában: tökéletesek vagyunk, a Teremtõ gyermekei. Nem kell küszködnünk azért, ami már a miénk. Azért vagyunk itt, hogy anyagi formában is megvalósítsuk azt a tökéletességet, amivel az idõk kezdete óta fel vagyunk ruházva. Az egészség azt jelenti, hogy kizárólag lelkünk parancsaira hallgatunk, bizalommal, mint a gyermek; visszautasítván az értelmet (a jó és rossz tudásának fáját) annak észérveivel, ellene és mellette szemléletével, elõzetes félelmeivel; nem véve tudomást a konvenciókról, mások elképzeléseirõl és parancsairól. Így képesek leszünk zavarok és panaszok nélkül keresztülmenni az életen, szabadon szolgálva embertársainkat.

Egészségünket boldogságunkon mérhetjük, és boldogságunkon ismerhetjük fel, hogy engedelmeskedünk-e lelkünk parancsainak. Nem feltétlenül szükséges, hogy szerzetesek vagy apácák legyünk, vagy elrejtõzzünk a világ elõl. A világ értünk van, azért, hogy jól érezzük magunkat és szolgáljunk, s csak akkor adhatjuk magunkból a legjobbat és akkor válhatunk valóban hasznossá, ha boldogan és szeretettel szolgálunk. Amit kötelességérzetbõl, esetleg ingerülten és türelmetlenül teszünk meg, annak semmi értéke sincsen; egyszerûen csak a drága idõt pazaroljuk, amikor testvérünk esetleg a segítségünkre szorul.

Az igazságot nem kell analizálni, nem kell vitázni róla, vagy szavak tömegébe burkolni. Egy pillanat alatt felismerhetõ, belõlünk fakad. Csak az élet mellõzhetõ, bonyolult dolgaival kapcsolatban van szükségünk meggyõzésre, s emiatt fejlõdött ki értelmünk. A valóban fontos dolgok egyszerûek. Ezek azok, amikre azt mondjuk Nocsak, ez tényleg így van, mintha mindig is tudtam volna. Mindez a boldogságra is érvényes, ami akkor tölt el minket, amikor harmóniában vagyunk szellemi önmagunkkal, s minél szorosabb, minél átfogóbb ez az egység, annál intenzívebb az öröm is. Gondoljunk a ragyogásra, ami a menyasszony arcán látszik esküvõje reggelén; vagy az anyán, amikor a karjában tartja újszülött gyermekét; a mûvész eksztázisára, amikor befejezett egy mestermûvet - ezek a spirituális egység pillanatai. Képzeljük csak el, milyen csodálatos is lenne az élet, ha mindannyian ilyen örömben élnénk - és ez valóra válhat, ha teljesen az életmûvünknek szenteljük magunkat.

NEGYEDIK FEJEZET

Ha hallgatunk megérzéseinkre, kívánságainkra, gondolatainkra és vágyainkra, akkor csak örömmel és egészséggel találkozhatunk az életben.

Lelkünk hangját meghallani nem nehéz és távoli kihívás; nagyon könnyû, csak akarni kell. Az egyszerûség az egész Teremtés alapeszméje.

Lelkünk (az a vékony, halk belsõ hang, Isten hangja) megérzéseinken, ösztöneinken, vágyainkon, elképzeléseinken, rokonszenvünkön és ellenszenvünkön keresztül beszél hozzánk - mindenkinek úgy, ahogyan a legkönnyebb meghallania. Hogyan másképpen üzenhetne? Igaz ösztöneink, vágyaink, szeretetünk és utálatunk közvetítik lelkünk parancsait, így érthetjük meg azokat korlátozott, fizikai valónkban, mivel nem sokunknak adatott meg, hogy Magasabb Énjével közvetlenül kommunikálhasson. Ezek a parancsok feltétlenül követendõk, mert egyedül csak a lélek tudja, hogy kinek milyen tapasztalatokra van szüksége. Akár lényegtelennek, akár fontosnak tûnnek ezek az üzenetek, vágy még egy pohár teára, vagy az életvitel teljes megváltoztatása, önként kellene engedelmeskednünk nekik. A lélek tisztában van azzal, hogy mindarra, amit ezen világon bûnnek és rossznak tartunk, az egyetlen valódi gyógymód az elégedettség; hiszen amíg egész lényünk fellázad valami ellen, addig ez még nem semmisült meg, csupán lappang bennünk. A lekvárból is könnyebb és gyorsabb addig enni, míg végül rosszul lesz tõle az ember, s akkor nem jelent további vonzerõt a számára.

Igaz vágyainkat, igaz valónk kívánságait nem téveszthetjük össze mások vágyaival és kívánságaival, amelyeket olykor ránk akarnak kényszeríteni, vagy a lelkiismerettel, amely sokszor csupán ugyanennek más megfogalmazása. Nem kell törõdnünk azzal sem, hogy a világ hogyan magyarázza tetteinket. Jóllétünkért egyedül lelkünk felelõs, s jóhírünk is az õ oltalma alatt áll; bele kell nyugodnunk, hogy csupán egyetlen bûn létezik, mégpedig az, ha nem hallgatunk a bennünk lakó Isten parancsaira. Ez a bûn, amit Isten és felebarátaink ellen elkövetünk. Valódi kívánságaink, intuícióink és vágyaink sohasem önzõk; egyedül ránk vonatkoznak, soha nem tévesek, s egészséget hoznak testünknek-lelkünknek egyaránt.

Azért betegszünk meg testileg, mert nem lelkünk útmutatásai alapján cselekszünk. Amikor az a bizonyos vékonyka, halk hang süket fülekre talál és elfeledkezünk Isteni Mivoltunkról, amikor megpróbáljuk akaratunkat ráerõltetni másokra, vagy megengedjük, hogy mások kívánságai, gondolatai és parancsai befolyásoljanak minket.

Minél szabadabbak vagyunk külsõ befolyásoktól, más személyiségektõl, annál jobb eszközeivé válunk lelkünknek, hogy végezhesse feladatát.

Csakis akkor vagyunk önzõk, amikor megpróbálunk ellenõrizni és irányítani másokat. A világ el akarja hitetni velünk, hogy vágyaink követése önzõség. Azért van ez így, mivel a világ rabbá akar tenni minket; ám valójában csak akkor leszünk hasznosak az emberiség számára, ha képessé válunk felismerni és szabaddá tenni igazi önmagunkat. Ez Shakespeare nagy igazsága: Saját magadhoz kell hûnek lenned és ebbõl következik, ahogyan az éjszaka követi a nappalt, hogy senki máshoz nem leszel hûtlen.

A méh, amely méz utáni vágyában végül valamelyik virág mellett dönt, az eszköz, ami a növények számára nélkülözhetetlen virágport szállítja.

ÖTÖDIK FEJEZET

Ha megengedjük, hogy mások beleavatkozzanak az életünkbe, akkor nem lelkünk parancsaira hallgatunk, s ez diszharmóniához és betegséghez vezet. Amint más ember gondolata lép bensõnkbe, letérít minket az utunkról.

Isten mindenkinek születésétõl fogva megadta a jogot, hogy saját egyénisége legyen. Mindenkinek egyéni feladatot adott, amit egyedül õ képes elvégezni. Mindenkinek egyéni ösvényt jelölt ki, s ebbe senkinek sem lenne szabad beleavatkozni. Oda kell rá figyelnünk, hogy ne csak az életünkbe való beavatkozást kerüljük el, hanem, s ez a fontosabb, mi se befolyásoljunk másokat. Ebben rejlik a valódi egészség, a valódi szolgálat és feladatunk beteljesülése a Földön.

Mindenki életében elõfordulnak egymásra hatások, ezek az Isteni Terv részei, azért szükségesek, hogy megtanuljunk bátran felülkerekedni rajtuk; sõt, úgy tekinthetünk rájuk, mint igazi próbatételekre, melyek csupán azért léteznek, hogy segítsenek nekünk erõsebbé válni és felismerni Isteni Mivoltunkat, elpusztíthatatlanságunkat. Tudjuk azt is, hogy e befolyások csak akkor nyernek erõt és jelentõséget, és akkor gátolják fejlõdésünket, ha engedjük, hogy hassanak ránk. Csak rajtunk múlik, hogy milyen gyorsan haladunk tovább: megengedjük-e, hogy beleavatkozzanak Isteni küldetésünkbe, elfogadjuk-e e beavatkozások megjelenését (az úgynevezett betegségeket) és hagyjuk-e, hogy korlátozzák és megsértsék testünket; vagy mi, mint Isten gyermekei, arra használjuk e zavarokat, hogy még jobban megerõsítsenek minket szándékainkban.

Minél több nehézséggel találkozunk utunkon, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy küldetésünk megéri a fáradságot. Florence Nightingale egy egész nemzet tiltakozása ellenére megvalósította saját elképzelését; Galileo Galilei az egész világ hitetlenségével szemben hitte, hogy forog a Föld, és a rút kiskacsából is hattyú lett, bár egész családja gúnyolta.

A legkisebb jogunk sincs Isten gyermekei közül bárkinek az életébe beleavatkozni. Mindenkinek megvan a saját feladata, aminek elvégzéséhez és tökéletesítéséhez egyedül õ bír megfelelõ erõvel és tudással. Amikor elfeledjük ezt és feladatunkat megpróbáljuk másokra ráerõltetni, vagy engedjük, hogy beleavatkozzanak a dolgainkba, akkor súrlódás és diszharmónia keletkezik a tudatunkban.

Ez a diszharmónia betegségként megjelenik a testünkben is, mert a test csak a lelki történések visszatükrözésére szolgál, mint ahogyan az arc is tükrözhet mosolyt, ha boldogok vagyunk, vagy rosszallást, ha haragszunk valamiért. Ugyanez nagyban is érvényes: a test visszatükrözi a betegség valódi okát (félelmet, döntésképtelenséget, kételkedést, stb.) finom szöveteinek és szerveinek zavaraiban.

A betegség ezért beavatkozások eredménye: a valaki más életébe vagy a mi életünkbe való beavatkozásoké.

HATODIK FEJEZET

Egyetlen dolgunk, hogy megõrizzük személyiségünket, éljük a saját életünket, és életünk hajóját magunk kormányozzuk - s minden rendben lesz.

Vannak nagy emberi tulajdonságok, melyekben mindenki fokozatosan tökéletesíti önmagát, egyazon idõben lehetõleg csupán egy vagy két dologra összpontosítva. E tulajdonságok nyilvánulnak meg a földön idõrõl idõre megjelenõ Nagy Mesterekben, akik azért születnek, hogy tanítsanak minket és segítsenek abban, hogy meglássuk az összes nehézségeink legyõzéséhez vezetõ egyszerû és könnyû utat. E tulajdonságok többek között a

Ezen tulajdonságok önmagunkban való felfedezése és tökéletesítése lehetõvé teszi azt, hogy egy fokkal magasabbra, végsõ, elképzelhetetlenül dicsõséges céljához egy kicsivel közelebb emeljük a világot. Fel fogjuk ismerni, hogy nem önzõ, személyes nyereséget kergetünk, hiszen minden egyes emberi lény, gazdag vagy szegény, magas vagy alacsony, az Isteni Tervben egyenlõ fontossággal bír, megkapván azt a privilégiumot, hogy a világ megváltója legyen - egyszerûen annak tudása által, hogy õ is a Teremtõ tökéletes gyermeke.

Mivel ezek a tulajdonságok, ezek a tökéletesség felé vezetõ lépcsõfokok léteznek, léteznek az akadályok és gátak is, melyek eltökéltségünk és határozottságunk erõsítésére szolgálnak.

Ezek a betegség valódi okai, mint például a

Ha engedjük, ezek az akadályok megjelennek testünkben is és ez vezet ahhoz, amit betegségnek hívunk. Mivel a valódi okokat nem értjük meg, a kialakult diszharmóniát külsõ befolyásoknak, baktériumoknak, hidegnek, melegnek tulajdonítjuk és izületi gyulladásnak, ráknak, asztmának stb. nevezzük el, azt gondolván, hogy a betegség a fizikai testben kezdõdött.

Az emberiség különbözõ csoportokra oszlik, s ezek mindegyike a saját feladatát teljesíti, vagyis azt a leckét jeleníti meg a fizikai világban, amit éppen tanul. E csoportok minden egyes tagjának saját személyisége, saját meghatározott munkája van, és ezt csak a maga útját járva végezheti el. Ez is okozhat diszharmóniát, amely - hacsak nem õrizzük szilárdan egyéniségünket és munkánkat -, különbözõ betegségeket okozva azután visszahat testünkre.

A valódi egészség boldogság, és ez a boldogság egyszerûen elérhetõ, mivel az apró dolgokban gyökerezik: megtenni mindazt, amit valóban meg akarunk tenni, azokkal az emberekkel lenni, akiket igazán szeretünk. Egészségessé válhatunk, amikor csak akarunk, erõlködés és erõfeszítés nélkül, nem elérhetetlen célt kergetve. Meg kell találnunk a számunkra valóban megfelelõ munkát és azzal kell foglalkoznunk. Sokan elfojtják valódi vágyukat és rossz helyre kerülnek életükben: a szülõk kívánságára, akik fiukból ügyészt, katonát, üzletembert akarnak nevelni, pedig gyermekük inkább ács szeretne lenni. Vagy egy anya miatt, aki jól akarja kiházasítani a lányát, a világ talán elveszít egy másik Florence Nightingale-t. Ez a fajta kötelességtudat helytelen, és a világ kárára van: boldogtalanságot okoz és talán az élet nagyobb része kárba vész, mielõtt a hibát kijavítanák.

Volt egy Mester, Aki azt mondta: Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? , ami azt jelenti, hogy Õ Isteni és nem földi szüleinek engedelmeskedik.

Találjuk meg az életben azt, ami a legjobban érdekel minket, és foglalkozzunk azzal. Legyen ez olyannyira természetes a számunkra, mint a légzés, annyira természetes, mint a méhnek a mézgyûjtés, vagy a fának a régi levelek elhullatása és tavasszal a rügybontás. Ha a természetet tanulmányozzuk, észrevehetjük, hogy minden teremtmény, minden madár, minden fa és minden virág önnön feladatát végzi, s ezen keresztül segíti és gazdagítja az egész Univerzumot. A giliszta végzi napi teendõit, segít finomítani és tisztítani a földet; a föld gondoskodik minden zöld növény táplálékáról, a növényzet fenntartja az emberiséget és minden élõlényt, s végül visszatér a földbe, melybõl származik. Létük szépséggel és haszonnal teli, munkájuk annyira természetes számukra, mint az élet maga.

Hivatásunk, ha valóban megtaláltuk, olyannyira hozzánk tartozik és hozzánk illik, hogy megerõltetés nélkül, könnyen, élvezettel végezhetjük, sose fáradunk bele, mintha csak a hobbink lenne. Kifejezésre juttatja valódi énünket, a bennünk szunnyadó tehetséget és sokféle képességet, melyek megnyilatkozásra várnak. E munkában boldogok vagyunk és otthon érezzük magunkat; és csak ha boldogok vagyunk (ha lelkünk parancsainak engedelmeskedünk), akkor végezzük munkánkat a legjobb képességeink szerint.

Lehet, hogy már megtaláltuk a számunkra megfelelõ munkát; milyen örömteli is úgy az élet! Néhányan közülünk már gyermekkoruktól fogva tudják, mit is szeretnének csinálni és meg is maradnak ennél egész életükön keresztül. Vannak olyanok is, akik gyermekkorukban még ismerik valódi vágyukat, de mások ellenkezése, bátortalanítása vagy más körülmények miatt késõbb elfordulnak tõle. Visszatérhetünk eszményünkhöz, s még ha nem is tudjuk rögtön megvalósítani, törekedhetünk felé, s ez a törekvés is vigasz lesz a számunkra, mert lelkünk elégedett lesz velünk. Csak az igazi vágy, az igazi motiváció számít: ez a valódi siker, függetlenül a végeredménytõl.

Tehát, ha te inkább farmer szeretnél lenni, s nem ügyvéd, ha inkább borbély, s nem buszvezetõ, vagy zöldséges helyett szakács, akkor változtasd meg foglalkozásodat, tedd azt, amit akarsz és boldog leszel, jól fogod érezni magad, lelkesedéssel végzed a munkád, és jobban dolgozol farmerként, borbélyként, szakácsként, mint ahogyan abban az állásban teljesítettél volna, ami sohasem tartozott hozzád.

Engedelmeskedni fogsz Magasabb Éned parancsainak.

HETEDIK FEJEZET

Ha egyszer felismerjük Isteni mivoltunkat, a többi már gyerekjáték

Kezdetben Isten hatalmat adott az emberiségnek minden dolgok felett. Az embernek, Isten teremtményének mélyebb oka van a diszharmóniára, mint a huzat egy nyitott ablak miatt. Hibáink bennünk és nem csillagainkban rejlenek , és mennyire telve vagyunk hálával és reménnyel, amikor ráébredünk, hogy a gyógyszer is bennünk rejlik! Oszlassuk el a diszharmóniát, a félelmet, a rettegést, vagy a döntésképtelenséget, szerezzük vissza a harmóniát lelkünk és elménk között, és testünk újra minden részében tökéletes lesz.

Bármilyen legyen is a betegség, e diszharmónia eredménye, egészen biztosak lehetünk benne, hogy a gyógyulás valóban erõinkben és lehetõségeinkben rejlik, hiszen lelkünk sohasem kér tõlünk olyat, amit ne tudnánk könnyedén teljesíteni.

Mindannyian gyógyítók vagyunk, hiszen mindannyiunk szívében él szeretet valami vagy valaki iránt, embertársaink iránt, az állatok iránt, a szépség különbözõ formái iránt és mindannyiunk óhaja, hogy megvédje szeretete tárgyát és hozzájáruljon növekedéséhez. Mindegyikünk együtt érez azokkal, akik éppen bajban vannak és ez így természetes, hiszen élete során mindenki kerülhet hasonló helyzetbe. Ezért nemcsak önmagunkat vagyunk képesek meggyógyítani, hanem megvan az a kiváltságunk is, hogy mások is gyógyulásában is segédkezhetünk; mindez csupán szeretetet és az együttérzést igényel.

Mi, Isten gyermekei, tökéletesek vagyunk, és azért jöttünk erre a világra, hogy ráébredjünk Isteni Mivoltunkra; ezért egyetlen próbatétel vagy tapasztalat sem sebezhet meg minket, hiszen az Isteni Erõ által minden lehetségessé válik számunkra.

NYOLCADIK FEJEZET

A gyógyító növények azok, melyeknek megadatott az erõ, hogy segítsenek minket önmagunk megõrzésében.

Ahogyan Isten nagy könyörületességében ételt adott nekünk, hogy ehessünk, úgy a mezei növények közé gyönyörû virágokat is teremtett, hogy meggyógyítsanak minket, ha szenvedünk. Segítõ kezet nyújtanak az embernek a feledés sötét óráiban, amikor elveszíti Isteni látását, és hagyja, hogy a félelem vagy a szenvedés fellege elhomályosítsa szemét.

Ilyen növények a következõk:

Mindegyik gyógynövény megfeleltethetõ egy-egy tulajdonságnak. Rendeltetésük az, hogy megerõsítsék személyiségünket, s így felülkerekedhessünk diszharmóniát okozó hibáinkon.

A következõ táblázat összefoglalja a hibákat, az erényeket és a hozzájuk tartozó gyógyfüveket, melyek segítenek a hiba eloszlatásában:

Az eszenciák tiszta gyógyerõvel vannak megáldva, amely független a hittõl, és hatása nem használóin múlik, ahogyan a nyugtatótól sem azért alszik el a beteg, mert a nõvér vagy az orvos adta be.

KILENCEDIK FEJEZET

A betegség valódi természete

A valódi gyógyulásban a fizikai betegség neve és természete semmiféle szerepet nem játszik. Testünk betegsége nem más, mint a lelkünk és szellemünk között kialakult diszharmónia végeredménye. Ez csak problémánk másfajta megjelenése, és mivel ugyanaz a probléma majdnem minden emberen különbözõképpen jelenik meg, a betegség okának eltávolítására kell törekedni; ezután ennek kihatásai, bármilyenek is legyenek, automatikusan el fognak tûnni.

Az öngyilkosság példáján keresztül könnyebben megérthetjük ezt. Nem minden öngyilkos öli magát vízbe. Néhányan leugranak egy toronyból, mások megmérgezik magukat, de mindegyiket egyformán a kétségbeesés kényszeríti erre. Segítsetek nekik felülkerekedni kétségbeesésükön és találni valakit vagy valamit, amiért érdemes élniük, s akkor tartósan meggyógyulnak. Ha egyszerûen elvesszük tõlük a mérget, akkor csak pillanatnyilag menekülnek meg, és lehet, hogy késõbb újabb kísérletet tesznek. A félelem is sokféle hatást gyakorolhat az emberekre: néhányan elsápadnak, néhányan elvörösödnek, néhányan hisztérikusak lesznek, és néhányan megnémulnak tõle. Magyarázd el nekik félelmüket, mutasd meg nekik, hogy elég erõsek a legyõzéséhez, s azután bármivel képesek lesznek szembenézni, már semmi nem tudja õket megijeszteni. A gyermek sem fél többé az árnyékoktól a falon, ha adunk neki egy gyertyát, s megmutatjuk, hogyan lehet fel-le táncoltatni azokat.

Nagyon sokáig a bacilusokat, az idõjárást, vagy ételeinket tartottuk a betegségek okainak - bár sokan közülünk egészségesek maradnak egy influenzajárvány kellõs közepén is, sokan szeretik a hideg szél frissességét, és sokan kávéznak és esznek sajtot késõ este - panaszok nélkül. A természetben semmi sem sérthet meg minket, ha boldogok vagyunk és harmóniában élünk önmagunkkal; éppen ellenkezõleg: az egész természet a mi hasznunkra és örömünkre szolgál. Csak akkor válunk érzékennyé külsõ befolyásokra, ha engedjük, hogy belénk lopózzon a kétely, a depresszió, a döntésképtelenség vagy a félelem.

Ez a betegség mögött álló valódi ok, egyedül ez bír fontossággal: vagyis a beteg lelkiállapota, s nem testi kondíciója számít. A betegségek, legyenek bármilyen komolyak és hosszantartók, meggyógyíthatók, ha sikerül felébreszteni a beteg életörömét és vágyát feladata teljesítésére. Gyakran csak néhány enyhe életmódbeli változtatásról, néhány apró, de szilárdan rögzült elképzelésrõl van szó, amely intoleránssá teszi a többiekkel szemben, vagy rosszul értelmezett kötelességérzetrõl, amely rabszolgasorban tartja, amikor pedig annyi jó dolgot is végezhetne.

A betegségek gyógyulásának hét csodálatos fokozata van:

TIZEDIK FEJEZET

Szabadságot nyerni, szabadságot adni

Mindannyiunk számára a tökéletesség a végsõ cél, és ennek eléréséhez mindenkinek meg kell tanulnia idegen befolyásoktól mentesen keresztülmenni minden tapasztalaton; találkoznia kell mindenféle beavatkozással és kísértéssel anélkül, hogy letérne útjáról. Ezután szabaddá válik az élet összes nehézségeitõl, megpróbáltatásaitól és szenvedéseitõl. Feltöltötte lelkét tökéletes szeretettel, bölcsességgel, bátorsággal, együttérzéssel és megértéssel, ami annak a jutalma, aki mindent tud és mindent lát, mivel a tökéletes mester az, aki foglalkozását minden oldalról megismerte.

Rövid, örömteli kalanddá változtathatjuk ezt az utazást, ha megértjük, hogy csak szabadság adása által szabadulhatunk meg kötelékeinktõl; akkor válunk szabaddá, ha meghagyjuk mások szabadságát, hiszen csak saját példánkon keresztül taníthatunk. Akkor válunk magunk is szabaddá, ha minden emberi lénynek, akivel csak kontaktusba kerülünk, meghagyjuk a szabadságát, ha minden egyes teremtményt, s mindent, ami körülvesz minket, szabaddá teszünk. Ha soha, még a legapróbb dologban sem próbálunk meg mások életébe beleavatkozni, azt ellenõrizni vagy uralkodni felette, akkor észre fogjuk venni, hogy a mi életünk is szabad lett az idegen befolyásoktól, mert mindaz, amit megkötünk, minket is megbéklyóz. Volt egyszer egy ember, aki annyira kötõdött vagyonához, hogy nem tudta befogadni az Isteni ajándékot.

Könnyen megszabadíthatjuk magunkat a mások feletti uralkodásvágytól: egyrészt mindenkinek teljes szabadságot adunk, másrészt nagyon udvariasan, szeretettel telve visszautasítjuk a felettük való uralkodást. Lord Nelson nagyon bölcs volt, amikor egyszer világtalan szeméhez emelte a látcsövet. Kényszerítés, neheztelés, gyûlölet és barátságtalanság nélkül. Ellenségeink a barátaink, õk adnak értelmet a játéknak, és a mérkõzés végén mindannyian kezet rázunk majd.

Nem várhatjuk el másoktól, hogy azt tegyék, amit mi akarunk, hiszen számukra saját elképzeléseik a legmegfelelõbbek, és ha útjuk más irányba vezet is, mint a miénk, célunk mégis megegyezik. Azt fogjuk találni, hogy éppen akkor akarunk másokat megfeleltetni elvárásainknak, amikor már mi magunk sem vagyunk kibékülve azokkal.

Olyanok vagyunk, akár az utasszállító hajók, melyek a világ különbözõ országaiba tartanak, néhányuk Afrikába, néhány Kanadába, néhány Ausztráliába megy, mégis ugyanabba a hazai kikötõbe térnek vissza. Miért kövessünk egy másik hajót Kanadába, amikor úti célunk Ausztrália? Hatalmas késedelmet jelentene.

Talán észre sem vesszük, hogy milyen apróságok kötnek meg minket, hogy éppen a hozzánk nagyon közel álló dolgok azok, amelyek megbéklyóznak: egy ház, egy kert vagy egy bútordarab; nekik is joguk van a szabadsághoz. Az anyagi javak végül is múlandók, s csak nyugtalanságot és aggodalmat okoznak, mert lelkünk mélyén tisztában vagyunk múlandóságukkal és azzal, hogy elõbb-utóbb véglegesen elveszítjük õket. Azért vannak, hogy örömet okozzanak, gyönyörködjünk bennük és legjobb lehetõségeikhez mérten használjuk õket; ne tulajdonítsunk túlzott fontosságot nekik, nehogy olyan terhekké váljanak, amelyek megbéklyóznak bennünket.

Ha körülöttünk mindenkinek és mindennek meghagyjuk a szabadságát, akkor azt fogjuk találni, hogy szeretetben és javainkban gazdagabbak lettünk, mint bármikor azelõtt, mivel az a szeretet, amely szabadságot ad, a nagy szeretet, mely még szorosabban összeköt minket.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Gyógyulás

Az emberiség õsidõktõl fogva tudja, hogy a Teremtõ irántunk való szeretetében, a mi gyógyulásunkra teremtette a mezõkre a gyógynövényeket, ahogyan táplálékul gabonát és gyümölcsöt adott nekünk.

Az asztrológusok, akik a csillagokat és a gyógyfûismerõk, akik a gyógynövényeket tanulmányozták, mindig olyan gyógyíreket kerestek, melyek segítenek minket az egészséges és boldog életben.

Ha meg akarjuk találni azt a növényt, amely segíteni fog nekünk, elõször életcélunkat kell meglelnünk, azt, ami felé törekednünk kell és meg kell értenünk az életutunkon megjelenõ nehézségeket is. A nehézségeket hibáknak vagy kudarcnak nevezzük, de nem szabad törõdni e hibákkal és bukásokkal, hiszen éppen ezek bizonyítják nekünk, hogy valami magasabb felé törekszünk. Hibáinknak bátorítaniuk kellene bennünket, mert ezek jelzik, hogy magasabb céljaink vannak. Találjuk meg, hogy milyen csatát érdemes megvívnunk, s fõként melyik ellenfelet akarjuk leginkább legyõzni, és azután hálával és köszönettel válasszuk azt a növényt, amely gyõzelemre segíthet minket. Szentségeknek kell felfognunk a mezõk e gyönyörû virágait, mint Teremtõnk ajándékait, amelyek segítenek minket gondjaink közepette.

Az igazi gyógyulásnál nem a betegség egyes gondolatai számítanak: egyedül a gondolatok állapota, a mentális nehézség az, amit figyelembe kell venni; ez mutatja meg, hogy hol követtük el a hibát az Isteni Tervben. A Spirituális Önmagunkkal való diszharmónia testünkön száz és száz különbözõ panaszt okozhat (testünk végül is csupán szellemünk állapotát reprodukálja), de miért is számítana ez? Hiszen ha rendbe tesszük a lelkünket, akkor testünk is meggyógyul. Ahogyan Krisztus mondta nekünk: Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttatnak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

Világosan meg kell értenünk, hogy testünk betegségei nem bírnak különösebb jelentõséggel, egyedül szellemünk állapota számít. Ezért - teljesen figyelmen kívül hagyva a betegséget - csak azt kell végiggondolnunk, hogy a következõ típusok melyikéhez is tartozunk.

Ha nehézségekkel találkozol saját gyógyíred keresése során, akkor segíteni fog, ha megkérdezed magadtól, milyen erényeket csodálsz a legjobban másokban vagy melyek azok a hibák, amelyektõl a leginkább idegenkedsz, mivel éppen azt a hibát találjuk másokban a legvisszataszítóbbnak, amely akár csak nyomokban is megmaradt bennünk és aminek kigyomlálásán a legtöbbet fáradozunk. Így figyelünk fel hibáinkra, hogy azután kiirthassuk õket magunkból.

Mindannyian gyógyítók vagyunk, s szeretettel és együttérzéssel képesek leszünk bárkinek segíteni, aki valóban meg akar gyógyulni. Keressük meg a szembetûnõ szellemi konfliktust a betegben, adjuk oda neki azt a gyógyírt, amely segíteni fog felülemelkedni hibáján, és adjunk mellé annyi bátorítást és reményt, amennyit csak bírunk; a benne levõ gyógyerõ magától elvégzi majd a többit.

TIZENKETTEDIK FEJEZET

Az eszenciák

KATÁNGKÓRÓ: korlátozottság - szeretet

Azok közé tartozol, akik égnek a vágytól, hogy szolgálják a világot, akik legszívesebben felemelnék mindkét karjukat és mindent megáldanának maguk körül? Akik együtt éreznek, segítenének és vigasztalnának? És akiket a körülmények vagy az emberek meggátolnak ebben? Úgy érzed, hogy sokak szolgálata helyett kevesek uralma alatt állsz, s ezért korlátozva vagy, nem tudsz annyit adni, amennyit szeretnél? Arra a pontra jutottál, hogy felismered, mit is jelent, ha mindenki számol veled, de senki sem nagyon?

Akkor a búzatáblák gyönyörû katángja segíteni fog neked, hogy szabaddá válj, hiszen elõször szabaddá kell válnunk, hogy szolgálhassuk a világot.

BOHÓCVIRÁG: félelem - együttérzés

Azok közé tartozol, akik félnek az emberektõl vagy bizonyos helyzetektõl? Akik bátornak tûnnek, bár a félelem elrabolja tõlük az életörömöt? Félsz dolgoktól, melyek soha nem történnek meg, a reggeltõl és attól, amit hozhat, betegségtõl vagy szerelmi csalódástól, a konvencióktól és száz egyéb dologtól?

Az a vágyad, hogy képes legyél kiállni szabadságodért, de nincsen elég bátorságod béklyóktól letépésére? Akkor a patakok mentén élõ bohócvirág szabaddá fog tenni, hogy szeretni tudd az életet, és megtanít a mások iránti gyengéd együttérzésre.

PÁRLÓFÛ: nyugtalanság - békesség

Azok közé tartozol, akiket kínok gyötörnek? Akiknek a lelke nem ismeri a nyugalmat? Akik nem lelnek békességet? Ennek ellenére a világ felé bátornak mutatkozol és szenvedéseidet elrejted embertársaid elõl? Azok közé tartozol, akik nevetnek, mosolyognak, és tréfálkoznak? És segítesz a körülötted élõknek, hogy vidámak legyenek, miközben te magad szenvedsz? Szenvedéseid enyhítésére borhoz és drogokhoz nyúlsz, hogy megálld az élet próbáit? Úgy érzed, élénkítõ szerekre van szükséged, hogy mindezt kibírd?

Ebben az esetben az ösvények mentén vagy a réteken növõ gyönyörû párlófû, templomtoronyhoz hasonló virágzatával és ha rangalakú magjaival békét hoz majd neked, békét, mely nagyobb az értelemnél. A párlófû ereje lehetõvé teszi számodra, hogy minden próbatétel és nehézség közepette megõrizd lelki békéd, egészen addig, amíg senki és semmi nem tud már megzavarni.

SZIKÁRKA: döntésképtelenség - állhatatosság

Azok közé tartozol, akik nehezen határoznak, nehezen hoznak döntéseket és alkotnak véleményt, ha ellentétes gondolatok tolakszanak az elméjükbe? A határozatlanság üldöz utadon és késlelteti továbbhaladásodat: elõször az egyik dolog tûnik megfelelõnek, azután mégis inkább a másik?

A mezõk apró zöld szikárkája segíteni fog neked, amikor éppen azt tanulod, hogyan kell nehéz helyzetekben gyorsan cselekedni, helyes véleményt alkotni és állhatatosan követni azt.

ERDEI ISZALAG: közöny - jóindulat

Azok közül való vagy, akik nem sok érdekességet találnak az életben? Akik úgyszólván mindig azzal a kívánsággal kelnek fel, hogy bárcsak ne kellene egy újabb nappal szembenézniük? Akik úgy vélik, hogy az élet roppant nehéz, nagyon kemény és olyan kevés élvezetet lehet benne találni, hogy semmit sem érdemes tenni és a legjobb lenne megint aludni? És alig van értelme erõfeszítéseket tenni azért, hogy újra egészségesek legyenek? Szemeid a távolba tekintenek, mintha álmokban élnél, s álmaidat messze szebbnek tartod a valós életnél? Vagy gondolataid gyakran idõznek olyan valakinél, aki már kilépett e világ kötelékeibõl? Ha így érzel, a tanulásra váró lecke a következõ: Kitartani, amikor semmi sincs már benned, csak az akarat, ami azt mondja: kitartani! - ez hatalmas diadal önmagad felett.

Az iszalag az a csodálatos, meszes talajt kedvelõ, ösvényeinket ékesítõ növény, amelyet az Utazó öröme néven is ismernek, s melynek tollas magvai mindig arra vágyódnak, hogy elfújja õket a szél s új életet kezdhessenek. Ez a növény sokat fog segíteni abban, hogy visszatérj a valódi életbe, képes legyél a dolgokkal szembenézni és megtalálni a számodra megfelelõ, örömteli feladatot.

KISEZERJÓFÛ: gyengeség - erõ

Azok közé tartozol, akiket mindenki kihasznál, mert annyira jószívû vagy, hogy senkinek sem akarsz nemet mondani? Sokszor csak a békesség kedvéért teszel meg dolgokat, mert nem akarsz a harcolni, ahelyett, hogy azt tennéd, amit helyesnek tartasz? Szándékaid jók, mégis inkább passzív eszköz vagy, ahelyett, hogy magad találnád meg saját munkádat? Ti, akik közül sokan lábtörlõkként szolgáltok, magatok mögött tudjátok a valódi hasznosság és szolgálat felé vezetõ út nagy részét, ha felismeritek, hogy egy kicsit határozottabbnak és aktívabbnak kell lennetek.

A rétjeinken növõ kisezerjófû segíteni fog nektek, hogy rálelhessetek valódi énetekre, s passzív eszközbõl aktív, tudatos munkássá váljatok.

TÁRNICS: kételkedés - megértés

Azok közé tartozol, akiknek magas eszméi vannak és elkötelezetten hisznek a jó tettekben? Akik elbátortalanodnak, ha terveik nem valósulnak meg azonnal? Amikor sikeres vagy, akkor emelkedett a hangulatod, de nehézségek esetén könnyen depresszióssá válsz?

Ha így áll a helyzet, akkor a hegyi rétek apró tárnicsa segítséget nyújt neked, hogy képes legyél megtartani határozottságodat, s boldogabb és reményteljesebb maradj akkor is, amikor beborul az ég. Mindig bátorítani fog és segít megérteni, hogy ha nem törõdsz a végeredménnyel, s minden tõled telhetõt megteszel, akkor nem létezik kudarc.

VASFÛ: fanatizmus - tolerancia

Azok közé tartozol, akik égnek a lelkesedéstõl, nagy dolgokat szeretnének véghezvinni, s lehetõleg mindent egy pillanat alatt végeznének el? Nehezedre esik, hogy terveidet türelmesen kidolgozd, mert rögtön a munka elkezdése után látni akarod az eredményt? Úgy találod, hogy lelkesedésed túlságosan szigorúvá tesz másokkal szemben? Azt kívánod tõlük, hogy ugyanúgy lássák a dolgokat ahogyan te, és rájuk akarod kényszeríteni az akaratod? Ingerültté válsz, ha nem követnek?

Ha így áll a helyzet, akkor megvan benned az erõ, hogy az emberek vezetõje és tanítója légy. A vasfû, a töltések kicsiny lilás virága segíteni fog abban, hogy megtaláld azokat a tulajdonságokat, amelyekre szükséged van: a kedvességet felebarátaiddal szemben, és a toleranciát mások véleménye iránt. Segít ráébredni arra, hogy az élet nagy dolgait gyengéden és nyugodtan kell véghezvinni, stressz és feszültség nélkül.

KÉKGYÕKÉR: tudatlanság - bölcsesség

Azok közé tartozol, akik elég bölcsnek érzik magukat ahhoz, hogyfilozófusok vagy embertársaik vezetõi legyenek? Elegendõ erõt érzel magadban, hogy tanácsokat adj másoknak nehézségeik során, enyhítsd szenvedéseiket, és mindig készen állj arra, hogy segítségükre légy problémáikban? S képtelen vagy mindezt megvalósítani, mivel kevés az önbizalmad, vagy mivel túlságosan sokat hallgatsz másokra és túl sok figyelmet pazarolsz a világ konvencióira? Ráébredtél, hogy problémádat az önbizalom hiánya okozza, s csupán saját bölcsességed és tudásod fel nem ismerése miatt hallgatsz mások tanácsaira?

A kékgyökér segíteni fog, hogy megtaláld önmagadat, saját egyéniségedet, és bölcsességed adományát idegen befolyásoktól mentesen embertársaid javára fordíthasd.

NEBÁNCSVIRÁG: türelmetlenség - megbocsátás

Azok közé tartozol, akik tudják, hogy lelkük mélyén még mindig van egy kis kegyetlenség? Amikor szenvedsz vagy kudarcot vallasz, akkor nehezedre esik, hogy egy csöppet se légy rosszindulatú? Még van benned késztetés, hogy erõvel téríts meg másokat a gondolkodásmódodra? Türelmetlen vagy és ez a türelmetlenség ingerlékennyé és közönségessé tesz? Maradt még nyoma a lelked mélyén az inkvizítornak?

Akkor több kedvességre, barátságosságra és megbocsátásra van szükséged, s ez a gyönyörû, néhány walesi folyam partja mentén növõ mályvaszínû virág, a nebáncsvirág, áldásos hatásával segíteni fog neked továbbhaladni az úton.

NAPVIRÁG: rémület - bátorság

Azok közé tartozol, akik teljesen kétségbe vannak esve és rettegnek; akik úgy érzik, hogy képtelenek többet elviselni? Félsz attól, hogy mit hoz a holnap, a haláltól, az öngyilkosságtól, az õrülettõl, vagy egy szörnyû betegségtõl? Vagy fizikai körülményeid reménytelenségétõl?

Akkor éppen a hatalmas túlerõvel szembeni bátorságot tanulod és harcolsz a szabadságodért. A szép sárga, hegyi legelõinken bõségesen növõ napvirág megadja neked a bátorságot a gyõzelemhez.

BÉKALILIOM: szomorúság - öröm

Azokhoz a nagy lelkekhez tartozol, akik bátran, panaszkodás nélkül próbálják szolgálni embertársaikat, nyugalommal és lemondással viselik szenvedéseiket és nem tûrik, hogy problémájuk megzavarja mindennapi munkájukat? Valódi veszteség ért, szomorú idõket éltél meg, és mégis csendesen folytatod utadat?

Ha ez a helyzet, akkor a tiszta vizeink felszínén szabadon lebegõ, gyönyörû békaliliom segíteni fog megérteni, hogy szenvedéseid megtisztítottak, felemeltek egy magasabb célhoz: hogy fájdalmaid idején is képes legyél embertársaid szolgálatára, hogy megtanulj az életben egyedül megállni a lábadon, hogy megszerezd a teljes szabadság mélységes örömét és képes légy az emberiség tökéletes szolgálatára. Ha eléred ezt, a szolgálat többé nem áldozat, hanem a segítségnyújtás tökéletes élvezete lesz számodra, minden körülmények között. A kicsiny virág segít megérteni azt is, hogy az élet, amit kegyetlennek és szomorúnak tartasz, valójában azok javára van, akiket annyira sajnálsz.

Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy összeszedjük bátorságunkat, megkeményítsük szívünket, mivel Neki, Aki minket erre a világra teremtett, nagy tervei voltak velünk.

Azt akarta, hogy tudjuk: az Õ gyermekei vagyunk, s legyünk tisztában saját isteni mivoltunkkal; hogy tökéletesek, egészségesek és boldogok legyünk. Azt akarta, hogy tudjuk: az Õ szeretetén keresztül bármit képesek leszünk elérni, s csak akkor szenvedünk és vagyunk boldogtalanok, amikor elfeledjük ezt. A Teremtõ azt szeretné, hogy minden egyes ember örömmel, egészséggel, és szeretettel szolgáljon, ahogyan Krisztus mondta: Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.

Ezen eszenciák a vezetõ londoni homeopátiás gyógyszertárakban szerezhetõk be, de a következõk alapján bárki, aki akarja, maga is elkészítheti õket.

Vegyünk egy vékonyfalú, áttetszõ üvegedényt, töltsük fel egy patakból vagy még inkább egy forrásból származó tiszta vízzel, és tegyünk annyit a kívánt virágból a vízre, hogy teljesen beborítsa annak felszínét. Az edényt helyezzük tûzõ napra, amíg a virágok fonnyadni nem kezdenek. Ekkor óvatosan vegyük le a virágokat a felszínrõl, majd öntsük a vizet egy üvegbe és adjunk hozzá azonos mennyiségû brandyt tartósítószernek.

Ennek egyetlen cseppjét negyed liternyi vízbe téve kapjuk meg a gyógyírt, amelybõl szükség szerint teáskanálnyi adagot kell bevenni. Az adagokat olyan idõközönként kell beszedni, ahogyan a beteg szükségét érzi: akut esetekben óránként; krónikus esetekben naponta háromszor vagy négyszer, amíg javulás nem jelentkezik; ekkor a további szedés már szükségtelen.

És mondjunk mindig köszönetet a Teremtõnek, aki irántunk való Szeretetében, gyógyulásunkra teremtette a mezõkre a növényeket.